Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
3./ A múltév nyarán-kb. 1954. július végén -Rákosi elvtárs közölte velem, hogy a PB-nek olyan döntése van, mely szerint engemet - és másokat is - kinek ártatlansága bebizonyosodott, nemcsak a törvény előtt, hanem politikailag is teljesen rehabilitálni szándékoznak. Az a terv - mondotta Rákosi elvtárs - hogy egy bizonyos idő alatt „körülbelül a régi munkakörbe" kerüljek vissza én is, más rehabilitált is. Én ezt a döntést megnyugvással vettem tudomásul, mert ezt a párt politikai érdekeinek és saját személyes becsületem helyreállításának szempontjából is teljesen helyesnek tartottam. Ebben megnyugvással dolgoztam a XIII. kerület első titkáraként 1954. szeptember 9-től egészen múlt hét szombatjáig, mikor Rákosi elvtárs a Pest megyei Bizottsággal kapcsolatos tervet közölte velem, amit első hallásra nem tudtam hová tenni. Ha csak arról van szó, hogy a Pest megyei Bizottságban erősítésre van szükség, akkor ezt célszerűbb más személlyel megoldani, mert az elég fontos XIII. kerület VB-apparátusában volna elég dolog rajtam kívül is még egy-két a pártmunkában tapasztalattal bíró funkcionárius részére. Én magam itt már ismerem a területet, az embereket, Pest megyében pedig nem. Ezért ha csak arról van szó, hogy itt, vagy ott pártmunkásként dolgozzam, akkor a magam részéről szívesebben dolgozom a jelenlegi helyemen, mint másutt. Politikai rehabilitációm további lépését pedig én ebben a megoldásban nem látom. Ha a politikai bizottság 1954. július vége óta megváltoztatta volna azt a döntését, hogy engem politikailag is teljesen rehabilitálni kell, mert a párt politikai érdekei ezt többé nem kívánják meg, úgy kérem, hogy ezt, valamint ennek okát közöljék velem. Végezetül szeretnék - a félreértés elkerülése céljából - néhány dolgot leszögezni. Én kommunista vagyok, nem pedig karrierista. Én akkor jöttem a mozgalomba, amikor a kommunistáknak nem állásokat osztogattak; és szereplési viszketegségben sem szenvedtem soha. Ami az állást illeti, én ma is teljesen beérem azzal, hogy munkásként dolgozzam, mint ahogy egész életemben tettem, míg függetlenített pártmunkás nem lettem. Én ma szolgálhatom pártomat és hazámat pártmunkásként is, másképp is. De tudnom kell, hogy mi a politikai bizottság véleménye rólam: szükség van-e rám, mint pártmunkásra, vagy nincs? Ha igen, akkor kérem ügyem ennek megfelelő rendezését. Elhiheti a politikai bizottság, hogy a „Kádár-ügyet" én nem kívántam, nem csináltam. Nehéz megértenem, hogy miért kell nekem - a történteken kívül, amiket senkinek sem kívánok - viselnem személyileg ma is a hátrányos megkülönböztetést olyan ügyért, amiről mindenki tudja, hogy abban nekem csak a szenvedő alany szerepe jutott? Ennek a dolognak politikai vetületéről részletesen nem írok, mert azt Önök munkakörüknél fogva nálam sokkal jobban át tudják tekinteni. Elvtársi üdvözlettel: Kádár Jártok M-KS - 276. f. 65/44. őe. 32-33. Saját kezű aláírás.
