Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

Ez többek között a legszigorúbb izoláción kívül, például azt is jelentette, hogy az ivóvizet, írószert megvonták tőlem és egy mesterséges rendszer segítségével éjszaka nem hagytak aludni. Ez a fogolytartási rezsim teljesen változatlanul érvénybe volt velem szemben 1951 december végétől, 1953. augusztus 10-éig, és minimális enyhítéssel 1954 április 6-áig, majd jelentősebb enyhítéssel egész szabadlábra helyezésem napjáig, 1954 július 22-ikéig. Meg kell jegyeznem, hogy az első enyhítést is csak úgy tudtam elérni, hogy afölötti elkeseredésemben, hogy Péter Gábor letartóztatása után több mint 7 (hét) hónappal, napokon át nem engedtek ki mellékhelységre, összetörtem zárkám berendezésének egy részét. Ugyancsak meg kell jegyeznem, hogy feleségem, éveken át volt ismételt eredménytelen kísérletezés után csak 1954. július 8-án tudta meg azt, hogy egyáltalában élek. (Gerő elvtárs fogadta őt ekkor és igen emberies módon közölte vele ezt, valamint azt is, hogy új eljárás folyik ügyemben.) Az a kérdésem, hogy ki a felelős ezért? Kinek volt az érdeke, hogy Péter Gábor letartóztatása után, mikor már nyilvánvaló volt legalább annyi az én ügyemről, hogy akörül valami általában nincs rendben (1953 januárjától), még több mint másfél éven át engem testileg, idegileg és lelkileg gyötörtessen és megaláztasson. Azért kell ezt ily módon feltennem, mert 1953 január első hetében kihallgatott engem Farkas Mihály és Piros László, s ott az ügyek érdemi részén kívül ez a kérdés is szóba került. Négy hónappal később 1953 május másodikán írásban beadvánnyal fordultam ugyanebben az ügyben Piros László belügyminiszterhez

462 (erre a mai napig sem kaptam egy szó választ), 1953 szeptember második felében engedélyt kértem, hogy írhassak a Politikai Bizottsághoz, Farkas Mihály kezeihez - közölték velem, hogy: nem engedélyezik! Helyzetem pedig a fent leírt módon változatlan maradt. Megmondom: egész 1954 október végéig abban a meggyőződésben éltem, hogy mindezt a személyes indulataitól vezetett Farkas Mihálynak köszönhetem. Ebben megerősített az, hogy Farkas a rehabilitálásom utáni hónapokban szándékosan kerülte a velem való találkozást. Most 1954 október végén legnagyobb meglepetésemre arról értesültem Farkas Mihálytól, hogy ő 1953 január elején, a hivatkozott kihallgatásom után, utasította Piros László belügyminisztert, hogy engem helyeztessen elviselhető börtönviszonyok közé. Ez azonban nem történt meg. Gondolom, van a Párt számára is bizonyos jelentősége annak: tisztázódjon, hogy ez kinek a személyes utasítására volt így, ahogy leírtam? 1954. november 12-én elvtársi üdvözlettel: Kádár János MOL M-KS 276. f. 65/44. őe. 12-20. '

2 Az. adott időpontban Györe József volt a belügyminiszter, s Piros az ÁVH vezetője.