Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
Továbbmegyek. Nem volt a szovjetunióbeli emigrációból hazatért elvtársak között még egy olyan ember, akivel túl hivatalos pártkapcsolatainkon, olyan közeli, baráti viszonyba kerültem volna, mint Farkas Mihállyal. Mégis ma ki kell jelentenem (eltekintve minden Farkas Mihállyal szembeni személyes érzéseimtől), hogy a Párt számára ma van egy kérdés Farkas felelőségével kapcsolatban, amit nem lehet megoldani azzal, hogy Farkas nyilvánosan kijelenti: ne vájkáljunk a múlt hibáiban. Ez igaz, helyes és szükséges. De politikailag helyesebb, ha ezt nem Farkas Mihály mondja. Én személyileg boldog volnék, ha olyan ideológia képzettséggel, politikai tapasztalattal és személyes képességekkel rendelkeznék, mint Farkas Mihály. Nagyon fontos volna, a Párt érdekei feltétlen megkövetelik, hogy a Párt ezt a nagy értéket, amit Farkas képvisel és jelenthet, erői között tudhassa a jövőben is, ha lehet még inkább, mint a múltban volt. De ez szerintem semmiképpen nem érhető el azon az úton, hogy Farkas hibáival kapcsolatban akár a Központi Vezetőség, akár maga Farkas úgy tegyenek, mintha semmi sem történt volna. A Vas Zoltán cikkével kapcsolatban pedig - annak ellenére, hogy hetek teltek el már megjelenése óta - még mindig megfontolandónak vélem, hogy maga a PB ítélje el nyilvánosan a Szabad Népben, 4 ™ ugyanakkor rója meg a Szabad Nép szerkesztőségét is, azért, mert azt leközölte. Nézetem szerint ez efajta kérdések pártszerű és bátor rendezése a Központi Vezetőség tekintélyét nagymértékben és gyorsan emelné. 2. Nézetem szerint a Központi Vezetőség október 9-i határozata a régi párttagok fokozottabb erkölcsi és anyagi megbecsüléséről jó. Hibája a határozatnak mégis, hogy tulajdonképpen az elöregedett, és nem a politikailag aktivitásra képes, de most elhanyagolt, félreállított helyzetben lévő régi párttagok kérdését állítja előtérbe. Ismert dolog, hogy azok közül a középfokú pártfunkcionáriusok közül, akik 945-4647-48-as években a Párt tömegmunkájának jó részét vitték, az utóbbi évek sajnálatos eseményei következtében százával elkallódtak. Hiányukat pártszervezeteink munkája erősen sínyli. Itt nem az a legfontosabb most, hogy a Pártszervezetekben kutassuk a tagság között az elkallódott, elfelejtett, régi érdemes párttagjainkat. Ez is nagyon fontos. Ezt is feltétlen meg kell tenni. De szerintem még ennél is sokkal fontosabb lenne, hogy a KV Titkárság utasítsa a KV Párt és tömegszervezetek osztályát a következőkre: Vegyék egyszerűen elő azokat a névsorokat, melyekben megvannak nevezve mindazok, akik a felszabadulás óta eltelt években mint pártunk tagjai országgyűlési képviselők budapesti és megyei törvényhatósági bizottsági tagok budapesti és megyei nemzeti bizottsági tagok nagy gyárak ÜB elnökei, igazgatói végül központi vezetőségi tagok 45ií A Kádár által javasolt ellentámadásra éppen Farkas kezdeményezésére került sor, amikor a Szabad Nép november 21-én - még Rákosi megérkezése előtt - leközölte Darvas József A túllieitálásról című cikkét.
