Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

Mihály, Kádár János, Péter, Szűcs, Décsi, Farkas Vladimír, Moravetz és mások... Ittak, gratuláltak - nekem is, ott tudtam meg Farkas Mihálytól, hogy kitüntetést fogok kapni egymásnak, vígan voltak..."

257 Amikor Szűcs átadta Kádárnak Rajk üdvözletét, „akkor Péter Gábor közbevágott, és Farkas Mihálytól és tőlem azt kérdezte, nem akarjuk a Mindszentyt látni? Utasítást is adott elővezetésére, válaszunkat meg sem várva. Közben már folyton Mindszentyről beszélt, majd az odavezetett Mindszentyvel komédiát játszva, végképp elterelte figyelmünket a Rajk-ügyről, és a kivégzésen történtekről."

258 Kádár szerint tehát Péter, Péter szerint viszont maga Farkas „a felakasztás után a fogdából felhozatta Mindszentyt és pálinkázás közben nevetve, viccelődve gúnyolódott Mindszentyvel, mint aki jól végezte dolgát".

2

*'

9 Farkas „kíváncsi volt Mindszentyre, felhozatta, s igazságügyi államtitkárként jó ideig elszórakozott vele. Kádár János ebben már nem vett részt, otthagyta."

260 „Menjünk a vérdíjért" - szólt oda Décsi társainak, s ő is elindult.

261 Az utolsó börtönben töltött nap után újabb két év elteltével, 1956 tavaszán Kádár ismét felidézte a kivégzésen elhangzó utolsó szavakat, de most már pontosabban tért ki arra, hogy ezek miként hatottak rá: „Engem megdöbbentett ez a részemről kémeknek gondolt emberek által tanúsított magatartás."

262 A kivégzés után Szűcs közölte beosztottaival, hogy Rajkékat éjjel, konspiráltan kell eltemetniük, „ez a párt utasítása, nehogy egyes személyek Rajkból mártírt csináljanak és tüntetésre kerüljön sor a sírjánál".

263 Farkas Mihály szerint - s ebben igaza volt -, Kádárnak bűntudata volt a Rajk-perben játszott szerepe miatt. „Kádár elvtárssal a rehabilitálása után egy hosszabb beszélgetést folytattam. E beszélgetésen [...] felvetődött a Rajk-üggyel kapcsolatosan a felelősség kérdése. Ekkor Kádár elvtárs azt mondta, hogy a Rajk-ügyben három ember felelős: Rákosi, Farkas és Kádár."

264 Miután 1954 júliusában a börtönből megírta Rajkról már idézett feljegyzését, másnap, tehát a perújítási tárgyalás előtti napon-bármennyire meglepő-nem a tárgyalásra készült, hanem Gerő Ernő közvetítését kérve akart beszámolni Rákosinak azokról a kérdésekről, amelyek a felülvizsgálat során nem tisztázódhattak, amelyekbe nem kívánta beavatni sem vizsgálóját - bár egyébként elégedett volt vele -, sem az ügyében perújítást kezdeményező ügyészt, sem a - akár összetételében, akár a formaságok laza kezelésében inkább pártbíróságra emlékeztető - Legfelsőbb Bíróságot. 0, az ártatlanul elítélt, aki tudta, hogy másnap újra szabad lesz, magyarázkodni kényszerült. Súlyos rabságának tehát legutolsó pillanatában próbálta a vezérnek elmondani, MOL M - KS 276. f. 62/2. őe. 23-33. Károlyi Márton 1955. szeptember 14-i vallomása. 25» TH V - 142 673. 367-370. Közli Iratok. 2. 466-467. 259 TH V - 150 019/5. 159-160. 2«»TH V - 150 019/5. 1 1K. Décsi Gyula 1956. április 24-i saját kezű vallomása. 261 TH V - 142 673/5. 100. Károlyi Márton 1953. július 28-i saját kezű vallomása. 262 Lásd a 35. számú dokumentumot. 2W TH V - 142 673/4. 360. Réh Alaljos 1954. június 23-i saját kezű vallomása. Közli Iratok. 1. 202-205. p. Farkas Mihály: Kedves elvtársak! 66. p. Pálóczi-Horváth György szerint Kádár később felkereste Rajk Júliát, s bocsánatot kért tőle. „Én megbocsátok neked - hangzott a válasz -, de vajon te meg tudsz-e bocsátani magadnak?" (Idézi Hódos György: Kirakatperek. Sztálinista tisztogatások Kelet-Európában 194S-1954. Budapest, 1990, Eötvös Kiadó. 73. p.) Ezt azonban inkább a legendák közé kell sorolnunk.