Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
KÁDÁR: SZABADON Bizonyára nem éppen Kéidcir János az, aki a „legméltóbb" arra, hogy sorsát szabadulása után is „ Kádéir és társai " közül nyomon kövessünk. Neve azonban jelképpé vált: a magyar történelem egy egész korszakát jelképezi. S ha meg akarjuk ismerni ezt az embert, akkor nem kétséges - ezek a dokumentumok kiemelkedően fontos források. Az első dokumentum, amit itt közlünk, Kádár Jánosnak a perújítási tárgyalás előtti napon Rákosi Mátyáshoz írt levele. Amíg azonban valamennyi eddigi irat - még azok is, amelyeket a későbbi vádlottak még szabadlábon fogalmaztak meg - tartalmilag szerves részét képezik a periratoknak, addig ez a levél, s a továbbiak - látszólag - már nem ide tartoznak. Kádár ebben a levelében már nem a másnapi tárgyalással foglalkozott, hanem annak tudatában, hogy szabadlábra fogják helyezni, fordult a pártvezérhez. Joggal tételezte fel, hogy ügyének vannak olyan részletei, amelyek nem a bíróságra, hanem személy szerint Rákosira tartoznak. Ezek kivétel nélkül a múltra vonatkoznak, de céljukat tekintve már a jövéfre irányulnak. Ennek e levélnek a közlésénél eltekintettünk a mai helyesírás szabályaitól, s Kádár írását betűhűen adjuk közre. Bár a levélen érződik Kádár pszichés állapota, négyéves meghurcoltatása, helyesírási hibái, stilisztikai zavarai nem ennek következményei, korábbi és későbbi kézzel írt leveleire ezek hasonlóan jellemzőek. Nemcsak ebben, hanem valamennyi következő levélben tetten érhetjük Kádár Jánost bírái előtt, nem kihall gettójának, Farkas Vladimírnak, nem is a valódi bírónak, Molnár Eriknek „számol el", hanem „a Pártnak", s a vezérnek, Rákosi Mátyásnak. Nem kényszer hatása alatt tette, hanem nagyon is számítóan, pontosan mérlegelve levelei feltételezhető következményeit. Kádár második itt közölt, 1954. novemberi levele megírásakor a címzett, Rákosi Mátyás már több mint egy hónapja nem tartózkodott Magyarországon, s csak bőkét héttel később tért haza. Erről Kádárnak is tudnia kellett. Nem zárható ki, hogy telefonon beszélt a Barhivában gyógykezelésen lévő Rákosival, s éppen az biztatta a levél megírására. Kádár célja azonban az volt, hogy Rákosi ismertesse feljegyzését a politikai bizottsággal, nincs azonban nyoma annak, hogy ez megtörtént-e. Az első— még a börtönből írt-levél lehet akár Kádár pillanatnyi pszichés állapotának a lenyomata, a valódi szenvedések következménye, a „második" azonban már a megpróbáltatásokon, megaláztatásokon túljutó, kipihent, s a hatalomba visszaemelt politikus írása. Ezt a levelet is betűhű formában közöljük. Miután fontosabb politikai események - Nagy Imre miniszterelnök megbuktatása elsodorták Kádár levelét, azt Rákosi nem terjesztette a politikai bizottság elé. Talán ez volt