Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
a keresztnevét mondta. Azt mondotta nekem, „Béla". Én őt bátyámnak szólítottam. Vele végig kapcsolatom volt. Ez azonban nem volt rendszeres, hatszor-hétszer találkoztam vele, utcán vagy vendéglőkben. Tudtam, hogy kommunista, jóllehet, hogy őezt nem mondotta. De ezt az ő általa elmondott életrajzából megsejtettem. Felhívta figyelmemet a Franciaországban megjelent párttörténetre és több más kommunista könyvre. Ez erős nevelő hatást gyakorolt rám. 1939 nyarán Párizsban idegenrazziák voltak. Egy este 10-11 órakor elvittek a prefektúrára, ahol kihallgattak, megkérdezték, miért jöttem. Itt több százan voltunk. Kérdezték, hogy okmányaim rendben vannak-e és meddig maradok. Közölték velem, hogy minél előbb menjek el Franciaországból. Nem sokkal ezután hazatértem. Még a párizsi rendőrségi beidézés előtt mondottam Bélának, hogy szeretném, ha a pártba felvennének. O kilátásba helyezte, hogy később kérésemet támogatni fogja. 1939 októberében, elutazásom előtti, vagy az utolsó beszélgetésünkkor közölte velem Béla, hogy el van intézve, felvesznek a pártba, és ha hazajövök, ezt mondjam meg Donáthnak. Amikor hazajöttem, rögtön közöltem Donáthtal, hogy mit beszéltem Bélával, ezt követően Donath közölte velem, hogy a pártban jóváhagyták pártba való felvételemet. A vizsgálat során kihallgatóim arra törekedtek, hogy a Franciaországban való tartózkodásomat kémkedésre vezessék vissza. Én akkor is úgy adtam elő mindent, mint most. Erre kihallgatóim azt mondották, hogy az nem igaz. Tiltakoztam az ellen, hogy beszervezésnek tekintsék franciaországi működésemet. Kihallgatóim franciaországi ténykedésemet hamar elintézték. A nyomozás során nem vertek. A cellában vertek rendbontás és más címeken. Kérdésekre kellett válaszolni. A pártra hivatkozással vették ki a vallomásomat. Azt mondották, ha pozitíve vallok, akkor kommunista vagyok, ha nem, akkor nem vagyok kommunista. Ilyenkor próbáltam vitatkozni. Láttam, hogy ez nem vezet eredményre. Később nem vitatkoztam. Arra következtettem, hogy az AVH a párt szerve, amit ők kérdeznek, azt a párt kérdi. E motívumok hatására vallottam, és került be a jegyzőkönyvbe a franciaországi esemény. Amikor Franciaországból hazajöttem, hazamentem szüleimhez 423 Ceglédre tanulni. 1940-ben hívott Kállai, hogy legyek a Népszava szerkesztője. így kerültem oda, mert Kállai engem hozott javaslatba. Én tanár sohasem akartam lenni, de arra sem gondoltam, hogy újságíró leszek. Kállait Debrecenben ismertem meg. A Népszavához való kerülésemmel kapcsolatosan Donáthtal és Kállaival beszéltem. Mondták, hogy fontos volna, ha oda szimpatizánsok kerülnek. Mondta Kállai, hogy erről beszélt Szakasitscsal. Később Szakasits fogadott engem. így kerültem 1940-ben a Népszavához. Mielőtt Franciaországból hazajöttem, Bélától szóbeli és írásbeli megbízást kaptam, az írásbeli üzenetet, amely bizalmas írással volt írva, Béla a kofferembe rejtette. Mondta, hogy ha megtalálják, akkor baj lehet, azt is mondotta, hogy adjam át Lengyel Klárának. Amikor megérkeztem, Lengyel Klárának elmondottam, hogy megbízóm mit kívánt, Lengyel összehozott a címzettel, akit akkor még nem ismertem. Ennek a címzettnek a nevét csak később tudtam meg. Ez Kulich Gyula volt. Neki átadtam az üzenetet és a levelet. 1940. márciusban, amikor a Népszavához kerültem, a szerkesztőségben csak Kállait ismertem, ott voltak még baloldaliak: Földes Mihály, Kovai Lőrinc, Erdődy, Kasztéi és Gosztonyi. Itt Kállaiban bíztam. Utóbb tudtam meg, hogy Kállai tag. Én nem fedtem fel előtte, hogy kommunista vagyok. 123 Utólag ké/zcl javítva: özvegy anyámhoz.
