Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
Hiszen akkor már nem is volt eltitkolva, ha közölte valakivel! Igen. (Mivel több kérdés nincs, [az] elnök Veres József kihallgatását befejezettnek nyilvánítja, és fél óra szünetet rendel el.) Elnök: Következik: Dr. Újhelyi S z ilárd kihallgatása. Elnök: Megállapítja a terhelt személyazonosságát. Elnök: A perújítási indítványt megértette? Igen megértettem. Bűnösnek érzi magát? Nem érzem magam bűnösnek. Ha nem érzi magát bűnösnek, miért tett beismerő vallomást? Az akkori eljárás során olyan kényszerítő eszközöket alkalmaztak velem szemben, melyek hatására kénytelen voltam a valóságnak meg nem felelő vallomást tenni. Én a korábbi vizsgálat során beismerő vallomást nem tettem, a jegyzőkönyvek bizonyos ténybeli adatok - amelyeket én valóban vallottam - elferdítésével készültek. Részben fizikai, részben erkölcsi kényszerrel kényszerítettek. A fizikai kényszer annyiból állott, hogy bejövetelemet követő első két nap nem kaptam enni, nem aludhattam, mert vagy kihallgatáson voltam, vagy írnom kellett, s ha írás közben egy pillanatra elaludtam, az őr azonnal rám szólt, hogy folytassam az írást. Azonban nem ez volt az, ami arra késztetett, hogy a jegyzőkönyvet aláírjam. Az első kihallgatásom során, amikor egy alezredes is bent volt - később megtudtam, hogy Károlyi Márton -, az előadó azt közölte velem, joguk van arra is, hogy megverjenek. Én azt mondtam, mindenre el vagyok készülve, nem félek a veréstől. Ezután visszakísértek a cellába. Ezt követően egy „hang"-változás történt velem szemben. Az előadóm azt közölte, hogy társaim - akiknek letartóztatásáról részben tudtam, és azok, akik kint vannak - egy pártellenes frakció tagjai, amelynek működéséről lehet, hogy én nem tudtam, de ez majd ki fog derülni az én ügyemben. A párt azt kívánja tőlem, nyújtsak segítséget ennek kiderítésében. Nekem az volt a meggyőződésem, hogy társaim sem szovjetellenes, sem frakciós tevékenységet nem fejtettek ki. Erkölcsi kényszerhez tartozott a feleségem sorsával való fenyegetőzés, amikor előadóm egy alkalommal azt a kijelentést tette, hogy nem fontos feleségemnek a Nemzeti Színházban játszania, van a hatóságnak egy jó „leánynevelő" intézete. A pártra és feleségemre való hivatkozás volt az, ami arra késztetett, hogy a jegyzőkönyveket elolvasás nélkül aláírjam. Az egyetlen jegyzőkönyv, amit elolvashattam, a záró jegyzőkönyv volt. Ennek aláírásánál döbbentem rá arra, hogy ténylegesen milyen súlyos dolgokat vállaltam magamra. Kértem, vezessenek Károlyi alezredeshez, ami meg is történt. Elmondottam neki, hogy sem rendőrbesúgó, sem kém, sem államellenes szervezkedő nem vagyok. Kértem a jegyzőkönyvek megmásítását. Károlyi megígérte, hogy intézkedni fog, azonban a tárgyaláson kiderült, hogy nem történt intézkedés ebben az irányban. A tárgyalásra vonatkozóan azt az utasítást kaptam, hogy vigyázzak, azon
