Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

1948 tavaszán írásos utasításokat kapott dupla borítékban a pártközpont futárszobájában (!), s ebben „Rajkra vonatkozóan volt üzenet". Farkas Rajk nevét hallva kikelt magából: „Idefigyeljen Szőnyi. Mi ismerjük a trockisták és amerikai kémek trükkjeit, akik még az utolsó lehetőséget is felhasználják, hogy a pártot bomlasszák. Ne higgye, hogy erre rálépünk, mint légy a mézre." Vagyis Farkas egyértelműen visszautasította Szőnyinek Rajkra vonatkozó állítását. S Szőnyi volt az, aki erősködött, hogy igazat mond. „Az utasításban az volt, hogy Péter [Szőnyi amerikai „fedőneve"] dolgában fordulhatsz Rajk belügyminiszterhez." Farkas még mindig átsiklott Rajk nevén, s ekkor már Szőnyi sem erőltette. Szőnyi meggyötörve is próbálta éjszakai kihallgatójának gondolatait ellesni, kinek a nevére kíváncsi azok közül, akikre már korábban vallatták. Révai nevét is kétszer szóba hozta, egyszer, mint aki a pártvezetésben különvéleményt képvisel, majd „a mi pártunkban is vannak olyanok, akiknek Browderhez közelálló nézetei vannak, így konkrétan Révai". Farkas Révai nevére sem volt vevő. „Miért mondja - kérdezte Szőnyitől -, hogy vannak olyanok, akik Browderhez közelálló nézeteket hirdetnek, és csak Révait nevezi meg? Kikre gondolt még?" Szőnyi nem mondott neveket, s Farkas sem firtatta ezt a kérdést. Ő nem Szőnyi „felső kapcsolatait" kereste, hanem - meglehetősen durván - Szőnyi kémtevékenységét próbálta „feltárni". Szőnyi szolgált is ezekkel, meglehetősen gyermekded kémtörténetekkel, de tagadta valamennyi korábban ellene elhangzott konkrét állítást, így például Kojsza Ilona már akkor létező terhelő vallomását is. Farkas Mihály volt az, aki valóban megkérdezte Szőnyit, kivel szimpatizál. „Kikkel volt jóban, kikkel járt kirándulni, moziba, színházba stb.?" A fogoly sorolta is őket: Orbán László, Kovács István, Apró Antal, Kiss Károly, „néha Olt", még véletlenül sem említette Rajkot.

182 Farkas Rajk és Révai említését még trockista, amerikai provokációnak vélte, a politikai vezetés ekkor valóban beérte volna Szőnyi és társaival. Péterek voltak azok, akik „már feljebb" kerestek. „Feljebb" viszont már nagyon szűk volt a kör, ez a legfelsőbb pártvezetés, mintegy fél tucatnyi káder, akiknek a fele érinthetetlen. Magyarán, ha Péter és Szűcs azt a tanácsot kapták - s ez nem Rákosiéktól származott -, hogy Szőnyinél feljebb kell az összeesküvés vezetőjét keresniük, akkor számukra csak Rajk, Révai és Kádár jöhetett számításba. Amíg Péter és Farkas következetesen hangoztatták, hogy csak akkor hangzott el Rajk neve, amikor Farkas hallgatta ki Szőnyit, addig Kádár János - Rákosival összhangban határozottan ennek ellenkezőjét állította. Szerinte Rákosi éppen azért küldte Farkast a villába, mert nem akarta elhinni Szőnyi Rajkra vonatkozó - már korábbi - vallomását, nem bízott Péterben. Erre a kihallgatásra - emlékezett vissza később kényszeredetten Kádár - „véletlenül" betoppant ő is.

183 Farkas Mihály - még akkor is, amikor őt vádolták a koncepció kiagyalásával - minden lehetséges fórumon tagadta ezt. Szerinte akkor hangzott el „felső kapcsolatként" először Rajk neve, amikor Rákosi utasítására ő hallgatta 1949. május 23-én este Farkas Mihály elvtárs kihallgatta Szőnyi Tibort. Mozgó Világ, 1993. 6. sz. 100-111. p. 13 Lásd a 35. számú dokumentumot.