Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
nincs arra vonatkozólag, hogy 1949-ben újból Magyarországon tartózkodott volna. Ezt csupán Kádár János 1951-ben tett beismerő vallomása tartalmazza. Tanúként kihallgatott volt áv. tisztek azt vallják, hogy Kádárnak a vallomása, amely dr. Harris Olivérrel való kémkapcsolatára vonatkozik, nem volt reális, és Harris Olivér nevét a vizsgálók hozták összefüggésbe Kádár János kémtevékenységével. Meg kell jegyezni még azt is, hogy amidőn beigazoltnak vesszük azt a tényállást, hogy Kádár János a felszabadulás előtt nem volt a horthysta rendőrség besúgója, semmiképpen sem lehet feltételezni, hogy egy volt horthysta rendőrtiszt a felszabadulás után Kádár Jánost kémtevékenység végrehajtására kényszeríthette volna. (II. kötet 342-344. oldalig, III. kötet 190. oldal.) Fentiek alapján megállapítható, hogy Kádár János kémkedés bűntettét nem követte el. c./ A Magyar Népköztársaság m egdönt ésére irányuló szervezkedés A bíróság ítéletében megállapította, hogy Kádár János és tsai a Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedést vezettek. Kádár 1951-es beismerő vallomása szerint, Rajk még 1945-ben kapcsolatba került Kádárral és felszólította őt ellenséges tevékenység végrehajtására, azzal a figyelmeztetéssel, hogy ismeri a felszabadulás előtti besúgó tevékenységét. Kádár Rajk utasítására a Belügyminisztériumban kártevő munkát végzett. Rajk 1949-ben, letartóztatása előtt utasította Kádárt, hogy őrizetbe vétele esetén ő folytassa a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedést. Ezen utasítás érdekében szoros kapcsolatot épített ki Kádár János néhány vezető beosztásban lévő személlyel, akikről tudta, hogy pártellenes, demokráciaellenes beállítottságúak. A Márciusi Front volt tagjaira építette fel a további szervezkedés tervét. Rendszeresen összejárt ezekkel a személyekkel, Donath Ferenccel, Kállai Gyulával, Haraszti Sándorral és még másokkal, s előttük olyan megjegyzéseket tett, amelyekből azok világosan megérthették az ő ellenséges beállítottságát és célkitűzéseit. A nyugati imperialista kormányzatoktól - Harris Olivéren keresztül - kapott utasításoknak megfelelően, a szervezkedés tagjai magas állásaikban egész tevékenységüket annak szolgálatába állították, hogy Magyarországon a demokratikus fejlődést megakadályozzák. A szervezkedés tagjai saját munkakörükben romboló tevékenységet fejtettek ki Kádár János ellenséges magatartása következtében. Bizonyítékul szolgált a bírósági tárgyaláson Kádár János beismerő vallomása, vádlotttársainak egybehangzó vallomása. Több tanú vallomást tett arról, hogy Kádár János és tsai munkahelyükön káros tevékenységet fejtettek ki. (I. kötet.) A felülvizsgálat megállapította, hogy Kádár János és tsai nem követték el a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettét. Az 195 l-es vizsgálat során erre a bűntettre vonatkozó vallomások sablonosak, majdnem szó szerint azonosak és megállapítható, hogy a korábbi vallomásokat a vizsgálat erősen irányította. A felülvizsgálat során az elítéltek mind visszavonták vallomásaikat azzal, hogy 1951-ben előre elkészített jegyzőkönyvek aláírására kényszerítették őket és ők szervezkedésről semmiféle vallomást nem tettek az akkori vizsgálat során.
