Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

május 15-én Field ismét ragaszkodott az igazsághoz, s a valóságnak megfelelően arról vallott, hogy Szőnyit „inkább hallomásból ismerem, mint személyesen, és rosszul emlékszem rá... Legfeljebb kétszer vagy háromszor láttam (főképpen Marseilles-ben),

159 és nem tudok visszaemlékezni a vele való beszélgetéseknek valamilyen sajátosságára."

160 Field kikényszerített vallomásait rendre visszavonta. „Azt kérte, hogy emberi körülmények között, tárgyilagosan vallomást tehessen. Azonban ezt visszautasították, illetve nem fogadták el korábban megtett vallomásával kapcsolatos védekezését."

161 Az AVH nem a hamis vallomásokat, hanem azok visszavonásait tekintette semmisnek, de ezzel együtt is legfeljebb csak május 17-i saját kezű feljegyzése nevezhető valóban terhelőnek. Ebben „ismerte be", hogy Szőnyit Svájcban az amerikaiak beszervezték, erre a Düllesszél történt találkozón került sor, s Vági „megelégedéssel nyilatkozott a találkozás által keletkezett lehetőségekről". Szőnyi azt is vállalta, hogy további magyar emigránsokat is beszervez, majd hazatérte után tovább dolgozik az OSS-nek.

162 Miközben Field még vívódott, nem eszközként használják-e fel, Szőnyit már előző nap, május 16-án őrizetbe vették -, s éppen ez a dolgok „logikája"-, egyáltalán nem Field vallomása alapján. Szőnyi fő kihallgatója, Janikovszky Béla sem tudott „arról, hogy Szőnyi őrizetbe vétele milyen bizonyítékok alapján történt. Később [...] hallottam, hogy Noel H. Field tett vallomást arról, hogy az amerikai titkosszolgálat beszervezett ügynöke, és mint ilyen, feladattal küldték Magyarországra [...] Én ezt a vallomást nem láttam, erről Szűcs Ernő beszélt."

163 1949. május 16-án személyesen Rákosi adott utasítást Szőnyi letartóztatására. A konkrét instrukciókat Péter már Farkastól kapta. A kihallgatásokra vonatkozóan viszont mind Rákosinak, mind Farkasnak voltak ötletei, utasításai. Az előbbi az irodájában, az utóbbi viszont egyenesen a „tetthelyen", a szabadság-hegyi villában kerített erre sort.

164 Károlyi Márton szerint Szőnyi letartóztatása után körülbelül egy héttel hivatta Szűcs, s közölte vele, „hogy egy konspirált helyre", a szabadság-hegyi villába viszik. „Szőnyi kihallgatásában fogok segíteni Janikovszkynak, illetve felváltva fogjuk kihallgatni." „Bekötött szemmel" vitték oda. „Kb. egy hétig hallgattam ki Szőnyit, Janikovszkyval felváltva."

165 Szerinte, a svájci csoporttal szemben kezdetben pusztán az az információ állt a rendelkezésükre, hogy elfogadták „Browder elméletét",

166 majd Szőnyi „magától vallotta be", hogy amikor 1945-ben hazatért, útközben Jugoszláviában „egy nyilatkozatot írt alá, hogy segíteni fogja őket", mármint a jugoszláv titkosszolgálatot.

167 1956 tavaszán az említett Farkas-bizottság többször nyomatékosan rákérdezett arra, hogyan merült fel Szőnyi kihallgatása során Rajk neve. „Azért - hangzott Décsi Gyula Vagyis amikor hazautazásukkor segédkezett. 160 TH V - 142 755/4. 232. Jelentés Szőnyi Tibor ügyében 1955. február 2. 161 TH V - 142 755/4. 236. 1956. június 13-i jelentés. 162 MOL M - KS 276. f. 62/6. őe. 3., ill. 62/59. 5-6. 163 TH V - 142 675/1. Janikovszky Béla 1954. augusztus 24-i vallomása. 164 Az éjszakai kihallgatások jegyzőkönyvei reggel 9 órakor már Rákosi asztalán voltak. (MOL M - KS 276. f. 62/2. őe. 74. Toldi Ferenc 1955. március 1-jei vallomása.) TH V - 142 673/1. 117. Károlyi Márton feljegyzése. 166 Browder „elméletére" a Vádak és titkok című részben térünk ki röviden. 167 TH V - 142 675/2a. Károlyi Márton 1954. július 15-i vallomása.