Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

beismerő vallomását bizonyítékul használták fel a tárgyaláson a tagadásban levő vádlotttársaival szemben, akik ellen még más bizonyíték is volt. Ezért az áruló magatartásáért még 1933-ban pártfegyelmi eljárást indítottak ellene és a KIMSZ-ből kizárták. A felszabadulás után a párt előtt feltárta 1933-ban tanúsított magatartását, ami után komoly párt- és állami funkciót töltött be. Ezt a cselekményét nem javasoljuk vád tárgyává tenni. (Ez a bűncselekménye elévült és büntetőjogilag nem üldözhető.) 1943-ban a KMP feloszlatásával kapcsolatban Kádár János vitte a vezető szerepet, ő vetette fel a pártfeloszlatás gondolatát, alsó kapcsolatainak véleményét kikérte és miután ezek egyetértettek vele, vezetőségi ülés elé vitte a kérdést, és az ő befolyására a második vezetőségi ülés elfogadta apárt feloszlatásának javaslatát. A felülvizsgálat nem állapította meg, hogy Kádár János a pártfeloszlatással kapcsolatos magatartását ellenséges szándékból tette. A pártfeloszlatásban kifejtett tevékenysége súlyos károkat okozott a munkásmozgalomnak, a felszabadulás után a párt megvizsgálta ezt a kérdést és szigorú pártmegrovásban részesítette. Mindezek alapján nem javasolom Kádár Jánosnak ezt a tevékenységét vád tárgyává tenni. Donath Ferenc, 41 éves, kispolgári származású, MDP Központi Vezetőségi Irodájának volt vezetője, 1940-ben beismerő vallomást tett a horthysta rendőrség előtt. Vallomása alapján két személyt őrizetbe vettek. Donath már letartóztatása alatt tudatta ezekkel a személyekkel, hogy ő tett ügyükben beismerő vallomást és kiszabadulása után gondoskodott védelmük ellátásáról. Segítségükre volt abban, hogy védőügyvéd eljárjon érdekükben. A két személy elítélésére nem került sor, rendőri felügyelet alá lettek helyezve. A felszabadulás után Donath Ferenc ezt a cselekményét a párt előtt feltárta, az ügyét kivizsgálták és ezek után fontos párt- és állami beosztást kapott. Ezeket a körülményeket figyelembe véve, cselekményét nem javasolom vád tárgyává tenni. Kállai Gyula, 44 éves, munkásszármazású, volt külügyminiszter, 1942-ben beismerő vallomást tett a rendőrség előtt az illegális pártban betöltött szerepéről. A vizsgálat alapján nem nyert beigazolást, hogy vallomása felderítő jellegű volt, megállapítottuk, hogy beismerő vallomásának nem voltak következményei, senki nem lett őrizetbe véve. Életrajzában elhallgatta ezt a magatartását. Tekintettel arra, hogy a munkásmozgalomban értékes tevékenységet fejtett ki és cselekményének káros következményei nem voltak, ezt a magatartását nem javasolom vád tárgyává tenni. Haraszti Sándor, 57 éves, munkásszármazású, író, az Athenaeum Nyomda volt igazgatója, 1923-ban a Napló című burzsoá nacionalista lapban két szovjetellenes cikket írt. Később, 1929-től kezdve megjelenő irodalmi és politikai cikkei haladó szellemben voltak írva, támogatta a Márciusi Front tagjainak munkáját. A felszabadulás után sértve érezte magát, mert nem kapott a párttól magasabb beosztást. 1945-ben egy baráti összejövetelen Sztálin elvtárssal kapcsolatban olyan kérdéseket vetett fel, amiket a burzsoá sajtó propagált. Ebből pártfegyelmi eljárás lett, melynek során megállapították, hogy kijelentéseit nem ellenséges szándékból tette, azonban szóbeli megintésben részesült.