Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

kit neveztek „elvtársnak", s bár a „vádlott" megszólítást kerülték, de a puszta családnév említése („Kádár" vagy „Donath") a keresztnév nélkül már önálló jelentéssel bírt. Kádár János esetében azért van különleges jelentősége a tárgyalási jegyzőkönyvnek, mert — leveleitől eltekintve - egyedül ez enged bepillantást nemcsak az eljárás menetébe, hanem az ő esetében az azt megelőző vizsgálatba is, amelynek iratait megsemmisítették, de nyomokban már a később őt jellemző politikai mentalitásába is. Bírósági kihallgatása mutatja, hogy miközben igyekezett „őszintének" látszani, valójában éppen és leginkább ez a látszat érdekelte. A tárgyalási jegyzéfkönyv nem rögzíti, hogy a Legfelsőbb Bíróság betartotta-e a perrendtartásnak azt a szabályát, mely szerint a vádlott-téirsak nem hallhatták az. elsőrendű vádlott, Kádár János vallomását, abból azonban, hogy a vádlottakkal ellentétben a tanúknál rögzítette a terembe lépést, inkább arra lehet következtetni, hogy ez nem történt meg. Mindenképpen figyelemre méltó azonban, amint Donath Ferenc Kádárhoz képest egészen másképpen idézi fel például - leginkább - az 1943-as pártfeloszlatás okait. Mind Kádár és társai, mind Tariska és társai esetében hiányzik az iratok közül maga az ítélet. Ne tulajdonítsunk azonban ennek a ténynek túlzott jelentőséget. Lehet, hogy valóban a későbbi iratmegsemmisítő szigornak estek áldozatul, tartalmuk azonban ismert. Az ítéletnél „kényesebb" volt annak indoklása, amit viszont a tárgyalási jegyzőkönyvek tartalmaznak.