Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

Ezt az idézett vallomásomat ma is fenntartom, lényegében megfelel a valóságnak. Érdeklődésemre, hogy mik a céljai ezekkel az összejövetelekkel, minthogy a két párt problémáit az országos összekötő bizottság ülésein szoktuk megbeszélni, Sz. kijelentette, hogy a lakásán megjelent újságírók, közöttük Losonczy is a Népszavának voltak munkatársai, az ő neveltjei. Az ilyen baráti összejövetelek hasznosak, mert elősegítik a két munkáspárt közötti együttműködést. Azt a kijelentést, hogy értesüléseket kíván szerezni az MKP belső ügyeiről, Sz. nem használta. Emlékezetem szerint vallomásom tételekor én sem használtam ezt a kifejezést, és csak a jkv. fogalmazásakor született meg. Lényeges különbséget nem láttam az általam meghatározott „értesülések, információk" és „a MKP belső ügyeiről" között. Nem tudok arról, hogy L. mondott valamit Sz.-nak az MKP belső ügyeiről. Ilyen vallomást én soha nem tettem. 1949- 50 szilveszterén a Fészek Klubban voltam, ahol több színész társaságában jelen volt Major Tamás és L. is. A hajnali órákban kerültem a Fészekbe, amikor már meglehetősen italos volt a társaság, köztük L. és Major is. Ok a szomszéd asztalnál ültek, és hangosan vitatkoztak, de hogy miről, azt nem tudom. Arra emlékszem, hogy egyszer csak Major felugrott, és kiabálva kijelentette: „Piszkos trockisták, le kellene csukni benneteket." Azt nem tudom, hogy Major kire értette ezeket, de a 10-15 tagból álló társaságban L. is jelen volt. 1950- ben történt letartóztatásomkor, miután már a személyemre vonatkozó bűncselekmények tisztázva lettek, a kihallgatom azt a kérdést tette fel, kik azok a kommunisták, akik informálták az SZDP-t. Ennek során mondtam el apró mozaikszerű eseményeket Kállairól, Losonczyról és Harasztiról. Brankov Lázár 1954. november 21. Kb. 1946 óta ismerem L.-t. Hivatalos fogadásokon találkoztunk, de csak üdvözöltük egymást és néhány udvarias szót váltottunk. 1947-ben, amikor felvették Magyarország és Jugoszlávia között a diplomáciai kapcsolatot az akkori Jugoszláv Katonai Misszión Rob Anton kérte, hogy jug[oszláv] részről támogassuk L.-nak belgrádi magyar követté való kinevezését. Ugyanezt kérte tőlem L. apósa is, Haraszti Sándor. Jelentést tettem Belgrádba, és rövid idő múlva utasítást kaptunk, hogy tegyük szóvá ezt a Külügymin[isztárium]ban, azzal, hogy jug[oszláv] részről szívesen fogadnák ezt. El is jártam a külügyben Heltainál, de időközben már kinevezték az új követet. 1948 tavaszán jug[oszláv] részről támogatták L. jelöltségét a Magyar-Jugoszláv Társaság főtitkárságára. Ez úgy történt, hogy a követség öt jelöltet javasolt és ezek között szerepelt L. is. Én ezt a listát beküldtem a pártközpont káderosztályára. Utolsó találkozásom L.-val emigrálásom után, 1948. november 29-én volt, amikor együtt felléptünk a magyarországi délszlávok ülésén Budapesten. Ekkor is alig beszéltünk egymással. Feljegyzés (Rajnai Sándor áv. ales.) 1954. november 27. 1951. március 17-én kezdtem meg L. kihallgatását. Az első kihallgatást jelenlétemben Károlyi Márton folytatta le. Károlyi közölte Losonczyval, hogy súlyos bűncselekményekkel van vádolva, de a párt lehetővé teszi számára, hogy azok ellenére is hamarosan