Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
1945 februárjáig Fr[ancia]o[rszág]ban éltem és ott vettem részt a munkfás] mozg[alomjban. Magyarországról tudomásom szerint Donath Ferenccel és Kulich Gyulával álltunk kapcsolatban, akikkel még Prágában tartottuk a kapcsolatot. Donath a Márciusi Frontról, Kulich az ifjúsági vonalról számolt be. Donath 1939-ben levelet írt, amelyben közölte, hogy két ösztöndíjas egyetemista mennek [sic!] Fr[ancia]o[rszág]ba tanulni L. G. és Dobos, legyek segítségükre. Fejlődőképesek. Elég sűrűn, kb. háromnaponként találkoztunk. Marxizmusról, leninizmusról beszéltem nekik és könyveket adtam olvasni. Dobos közömbös volt, Losonczy érdeklődött és pol[itikailagl fejlődött. Losonczyt Gereblyés Lászlónak és Szekeresnek mutattam be, úgy tudom, Gereblyésékhez gyakran járt fel. Másnak nem mutattam be, mert még nem volt párttag. Mert még nem akartam felfedni előtte összes pártkapcsolataimat. Losonczy kb. 9-10 hónapig tanult egy Párizstól kb. 150 km-re lévő egyetemi városban és csak 1940 tavaszán jött fel Párizsba. Párizsból a német-fr[ancia] háború kitörése után haza kellett jönnie. Mikor hazament, átadtam neki Révainak Marxizmus, népiesség magyarság c. könyvének kéziratát, hogy a Márciusi Front vezetői azt olvassák és terjesszék. Hallottam később, hogy Kállai Gyula nevével megjelent azután a könyv. Losonczyval levelet küldtem Kulich Gyulához, amelyben ajánlottam, hogy L[.-t] vonják be a mozg[almi] munkába. Azért ajánlottam, mert jó véleményem volt róla. Losonczy hazautazásával megszakadt a kapcsolatom vele. 1945 februárjában hazajöttem M[agyar]o[rszág]ra, kb. egy-két hónap múlva Losonczy üzent, hogy látogassam meg. Látogatásom után csak alkalomszerűen találkoztunk. Nagyon megváltozott velem szemben, mert alig akart megismerni, és köszönésemet is alig fogadta. Dobos József 1951. június 11. Másolatban csatolva 293 1939 februárjában mentem ki mint ösztöndíjas a besançoni egyetemre, egy hónap múlva jött utánam Losonczy, de ő a szülei pénzén. Nem laktunk együtt, mert ő besançoni diákszállóban akart lakni, ami nekem nagyon drága volt. Láttam rajta, hogy jártas a marxizmusban, leninizmusban. Sokat beszélt nekem a szocdemek áruló munkájáról. A rendőrprefektúrára többször fel kellett menni, mert az igazolványunkat nehezen kaptuk meg. Ezen kívül nem emlékszem arra, hogy L. a rendőrségen járt volna. Többször elvitt a kommfunista] ifik és a szakszerv[ezet] gyűléseire. Az első időben L. sokat járt mulatozni, még pezsgőzött is. 1939 tavaszán a diákszállóból a villanegyedbe költözött, ahol sokkal több lakbért kellett neki fizetnie. 1939. június 10. körül oda ahol én laktam [sic!]. Még elutazása előtt kapott Donath Ferenctől egy címet, amelyet egyedül keresett fel. Az illető nő volt, nem volt otthon, találkozót kért L., amelyre már én is elmentem, és a nő is ott volt. A nő közölte, hogy a napokban egy férfi fogja felkeresni lakásán L.-t. Ez a férfi fel is kereste, egy sánta férfi volt, aki csak annyit mondott, hogy Béla a neve. Később tudtam meg, hogy Papp Lajos a
