Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
Azután arra kért, ne említsem senkinek, hogy Schweinitzer milyen nyilatkozatot tett róla, mert ez számára kellemetlen lenne. Amikor kérdeztem, hogy ismeri-e Schweinitzert, meglepetésemre azt válaszolta, hogy akkor látta először, amikor a rendőri felügyeletét megszüntették és ő ekkor felment Schw[einitzerhez] megköszönni neki. Azt mondottam, miért tett ilyet, ez nem szokás. Azt válaszolta úgy érezte, hogy ezt meg kellett tennie Schw[einitzerrel] szemben. E beszélgetésünk során zavarában elárulta, hogy ezen kívül még vagy két-három alkalommal volt Schw[einitzernél], de hogy miért, azt nem volt hajlandó elmondani. Losonczy rendőri felügyeletének megszüntetése után gyakran hiányzott a szerkesztőségből. Meggyőződésem szerint ilyenkor rendőri kapcsolataival tárgyalt. Feltűnő volt, hogy sokkal aktívabban vett részt pártmunkában, mint azelőtt. Azt is tapasztaltam, hogy a pol[itikai] rendőrség a szokottnál jobban volt informálva az SZDP-ben folyó kisebb polfitikai] ügyekről. 1942 nyarán vagy őszén egy alkalommal, amikor Schweinitzer magához hívatott, tárgyalás közben kérdezte, hol van Losonczy, illegalitásban volt [sic!]. Nemleges válaszomra azt mondta, kár bujkálnia, nem lenne bántódása. Erre azt mondottam, hogy lehet, hogy a rendőrség részéről nem, de a kat[onai] nyom[ozók] részéről nem [sic!]. Erre azt mondotta, hogy megnyugtat, hogy L. nem kerül a VKF 2y<) kezére. Amikor azt mondottam, hogy egy egész sor ember már odakerült, erre azt mondotta, hogy azok nem voltak olyan ügyesek, mint Losonczy. Meggyőződésem szerint L. tisztában volt azzal, hogy ismerem felszabadulás előtt[i] magatartását, mert feltűnően kedves volt velem szemben. Én pedig magatartásommal igyekeztem elérni, hogy benne mind jobban erősödjék az a feltevés, hogy én ismerem a múltját. Befolyásom alatt akartam tartani, ezért gyakran meghívtam őt és feleségét lakásomra, amikor kisebb társaság ült össze nálam. Mindig úgy éreztem, hogy tart tőlem, és bármit is kértem, készségesen teljesítette kérésemet. így sok dolgot megtudtam az MKP taktikáját és készülő akcióit illetően. 1945 év őszén L. ötletére a régi Népszava emberei összejöttek a lakásomon, ekkor L. közölte velem bizalmasan, hogy az MDP pártoktatásában az SZDP is szerepel, nem valami hízelgő formában, sillabusz is van erről. Kértem tőle, ígért is, de nem szerzett. Azután szóltam az MKP vezetőinek, hogy mit hallottam. O azonban kijelentette, hogy ez rémlátás, de majd utána néz. 1945-ben valamelyik színházban találkoztunk és ekkor L. elmondotta, hogy az MKP 1946. januárban pártkonferenciára készül. Két kérdésben élre akar ugrani, az egyik a Kisgazdapárt elleni ostrom, a másik a közellátás kérdése. Az ilyen bizalmas közléseknek akkor nagy jelentőségük volt. Ez megállapítható a Népszava akkori számaiból is, mert a közlés után nyomban intézkedtem, egy szocdem gazdfasági] ankét összehívása iránt, amely körül nagy port vertünk fel. Azután hosszabb ideig nem találkoztunk, majd amikor összekerültünk, Losonczy megemlítette, hogy most két fő kérdés van, a „B" listázás és a „Földet vissza nem adunk". Az elsővel kapcsolatban közölte, hogy az MKP-ban a „B" listázást nemcsak a kisgazdák, hanem a szocdemek ellen is ki akarják használni. A másik kérdéssel kapcsolatban valamilyen cinikus megjegyzést tett, de már nem emlékszem. A Vezérkari Főnökség 2. osztályáról van szó.
