Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

kijelentette 1939 októberében, hogy párttagságom rendben van, és ezt közöljem hazajövetelem után Donath Ferenccel. Amikor hazajöttem, közöltem is Donath Ferenccel Papp elvtárs szavait. Idézem Önnek Papp Lajos 195 L V. 3. tanúvallomását, mely szerint azt vallotta, hogy: „...Losonczy Géza, bár nem volt kommunista párt tagja. A felvételéről nem is volt szó. Nekem egyébként jogom sem lett volna ehhez, én csupán a magyarországi szálakat tartottam Párizsban, s a pártközponttól nem is volt erre felhatalmazásom." Papp Lajos azt hiszem, rosszul emlékszik, mert a párttagság kérdéséről többször volt szó, és az elutazásom előtt közölte a fentebb vallottakat. Milyen vallomást tett Ön az 1940-es lebukás során a pártkapcsolataira vonatkozóan? Pártkapcsolatom Párizsból való hazaérkezésem óta az 1940-es letartóztatásomig nem volt, ugyanis Cegléden tartózkodtam, ahol akkor tanultam. így a lebukás során a pártkapcsolatomról nem tettem említést. Idézem Önnek Dobos József 1951. jún. 11. vallomását, mely szerint azt vallotta, hogy: „Losonczy nekem úgy mondotta el, hogy említést tett baloldali kapcsolatairól, úgy emlékszem, hogy elmondotta azt is, hogy van egy »Béla« nevű, akivel ismeretségben volt. Losonczy azt állította, hogy »Beiaval« kapcsolatban ellentétes személyleírást adott". A kiszabadulásom után - emlékezetem szerint - Dobos Józseffel nem találkoztam, így vele nem is közöltem, hogy a lebukásom során milyen vallomást tettem. Idézem Önnek Donath Ferenc 1954. jún. 30. vallomását, mely szerint azt vallotta, hogy: „Kihallgatásom harmadik vagy negyedik napján a feltett kérdésekből megtudtam, hogy Losonczy beismerő vallomást tett. A csendőrnyomozók kérdéséből tudtam meg azt is, hogy én őt Papp Lajossal (sánta Pappal) hoztam össze, akinek a nevét, személyét nem ismertem, a felszabadulás után találkoztam vele először." Nem tudom, hogy miből gondolja Donath Ferenc, hogy az alagi lebukás során beismerő vallomást tettem a pártkapcsolataimra vonatkozóan, mivel ez nem fedi a valóságot. Tény azonban az, hogy Donath Ferenc Papp Lajos elvtársat nem ismerte a felszabadulás előtt személyesen. Azt nem tudom, hogy ki tett a csendőrségen Papp Lajos elvtársról vallomást. Idézem Önnek Újhelyi Szilárd 1954. jún. 30. vallomását, mely szerint azt vallotta, hogy: „Kiszabadulásunk után Losonczy annyit közölt velem, hogy ő bevitelekor már befejezett helyzet elé volt állítva; kénytelen volt beismerő vallomást tenni, mert külföldi levelezésének fotókópiái, sőt - emlékezetem szerint - egy fénykép is, amely párizsi kapcsolatával való találkozójáról készült, a nyomozók birtokában volt." Újhelyi Szilárddal akiszabadulásom után beszéltem, azonban az általa vallottakról nem volt szó. Nem is közöltem vele, hogy Párizsban volt pártkapcsolatom. A lebukás körülményeit azonban kiértékeltük a kiszabadulás után. Elmondottuk egymásnak, hogy melyek voltak azok a fő kérdések, amelyek felmerültek a debreceni együttműködésünkkel kapcsolatban, a Márciusi Front-időből.