Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

Amíg Szűcs tehát a Szovjetunióban üdült, az ÁVH-n már szorgosan gyűjtötték ellene az adatokat. Péter beosztottai előtt nem is rejtette véka alá, „visszatérése után őrizetbe vesszük, Rákosi utasítására..." Addig is lefogták közvetlen munkatársait, majd hazaérkezése pillanatában sorra került magára Szűcsre is.

131 Péter Gábor után elsőként Károlyi hallgatta ki, „hetekig nem vallott". „Közben emlékezett vissza a kihallgató - egy alkalommal szemen köptem Szűcsöt, mert Révaira minősíthetetlen megjegyzést tett." Majd a Conti utcában folytatták, Péter Gábor is vallatta, sőt utasítást adott megverésére. Átszállították az Aradi utcába, vagyis a katonai főosztályra, ahol nemrég még ő volt a főnök. Később Rákosi utasította Pétert: ha Szűcs „nem vallja be, hogy rendőrspicli volt, két napig verni kell, amíg csontjai össze nem törnek".

132 Károlyi szerint ez mindkét Szűcsre, vagyis Miklósra is vonatkozott. Ezt Péter később határozottan tagadta, mondván „nem adott utasítást - Rákosi sem - az ő [a fiatalabb Szűcs] megverésére".

133 Két szobát rendeztek be - az Aradi utcában - majd Farkas Vladimír továbbította a legfelsőbb elhatározást, s megint működésbe lépett a Princz-féle verőbrigád. Szűcs Miklóst háromkor kezdték „testi fenyítésben" részesíteni, nevezetesen másfél óra leforgása alatt 45-50 percig. A kihallgatok a verés közben a folyosón maradtak, fél hétkor jött a hír, baj van Szűccsel, szóltak Farkasnak, aki „orvosért telefonáltatott", majd megérkezett az ÁVH „háziorvosa", Bálint dr., aki még megpróbált „valamit tenni", most már mindkettőjükkel, mert közben - egy időben - a másik Szűcsöt is agyonverték.

134 de végül csak a halál beálltát konstatálhatta, ami Szűcs Ernőnél este hét órakor, öccsénél pedig 45 perccel később következett be.

135 A boncolás szerint mindkettőjüknél „a bőrfelület olyan jelentős része halt el, amely előidézte a halál beálltát."

136 Rendkívül vonzó lenne a Rajk-ügyet, s tágabban az azt követő pereket, valamiféle kémtörténetre felfűzni, ahogy azt 1949-ben, majd később is számtalan alkalommal meg is tették. Kétségkívül két kém, vagy nevezzük őket felderítőnek, valóban belekeveredett: az egyik Noel Haviland Field, a másik Ferenczi Edmond. Egyiküknek sem volt köze Rajkhoz, de a konstrukcióban - bár nem jelentek meg soha nyilvánosan - mégis szerepel„Amikor Szűcs Ernő megérkezett a Szovjetunióból - emlékezett Péter Gábor -, a repülőtéren utasításomra Réh Alajos tartóztatta le, és az. egyik szabadság-hegyi villába szállították. Nyomban letartóztatása után Szűcs Ernőt röviden meghallgattam lebukásának körülményeiről, és a Horthy-rendőrség előtt tett magatartására vonatkozóan. Miután Szűcs tagadta, hogy a Horthy-rendőrség beszervezett ügynöke lett volna, felhívtam őt, hogy a fenti körülményekre vonatkozóan írásban nyilatkozzon részletesen." (TH V - 150028/4 75. Péter Gábor 1957. március 25-i vallomása.) 132 Másik változat szerint: „két nap és két éjjel úgy verjék azt a rohadék Szűcsöt, hogy ropogjanak a csontjai..." (TH V- 150019/1. 305. Péter Gábor 1956. október 20-i vallomása.) 133 THV- 150 028/4. 75. 134 „Délután 15 óra 45 perckor Szűcs Ernővel kapcsolatban szintén sor került testi fenyítések alkalmazására, melyek rendszeres, rövid megszakításokkal ugyancsak kb. 50 percig tartottak. A fenyítések alkalmazása az altest különböző részeire és az alsó végtagjaira terjedt ki." 135 TH V - 150 030/1. V/l. 58-59. Farkas Vladimír áv. őrnagy 1950. november 21-i jelentése. 136 TH V - 150 019/1. 221-223. Károlyi Márton 1956. december 18-i vallomása. Maga a boncolási jegyzőkönyv, amit titoktartási nyilatkozattal kiegészítve dr. Faber Viktor professzor, a László Kórház igazgatója készített, megállapította, az. egyik áldozat „a halálra vezető ütlegelést megelőző időpontban (akár 5-6 nappal a halála előtt) már hasonló ütlegelést és bőrbevérzést szenvedett el". (TH V - 150 030/1. V/l. 61.) Gerő Ernő 1956. október 12-én utasította Non György legfőbb ügyészt, közölje az özveggyel a „valóságot", beleértve Szűcs halálát. (MOL M - KS 276. f. 66/20. őe.) Szűcs ügyében a Legfőbb Ügyészség 1963-ban szüntette meg a nyomozást. (TH V - 150 030/1. V/l. 71.)