Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

végig tilos volt bármit, akár utasítást, írásban lefektetni, s ez a jelek szerint érvényesült a magyar félnél is, nevek még a legtitkosabb iratokban sem fordulnak elő, sőt maga az a tény is csak elvétve, hogy léteztek, Magyarországon voltak. Szűcsnek éppen az lett a veszte, hogy vitába keveredett szovjet tanácsadóival a neki beosztott Dékán István ezredes megítélésével kapcsolatban. „Az általam adott jellemzés erősen eltérő Kartasov ezredes és Jevdokimenko alezredes elvtársak véleményétől, akik felém és a magyar Államvédelmi Hatóság felé a Szovjetunió Állambiztonsági Minisztériumát képviselik." Persze Szűcs is tudta, hogy Dékán Rákosi közeli rokona, de még azt is tudta róla: „a hatóság útján 1945 óta állandó kapcsolatban áll a Szovjetunió államvédelmi szervét Magyarországon képviselő elvtársakkal".

124 Ez a vita odáig fajult, hogy Szűcs minden szabályt felrúgva 1950. március 4-én (írásban!) kért vizsgálatot maga ellen egyenesen Abakumovtól, a szovjet államvédelmi minisztertől.

125 Később, már Szűcs letartóztatása után Péter Gábor megtalálta a levelet, s eljutatta Rákosihoz. „Amikor beküldtem egyszer a párt főtitkárához Szűcsnek a jelentését, amit Abakumovnak írt, melyben megírta, hogy be volt szervezve, igen komoly szemrehányást kaptam, hogy azt beküldtem, nem Belkintől."

126 Nem Belkintől, hanem még magasabb helyről, hiszen erről, Szűcs „felsőbb kapcsolatairól", ő sem tudhatott, de ha mégis megtudta, még Rákosit sem tájékoztathatta. Természetesen Szűcs nem csak azt a két összefoglaló jelentést írta, amelyekről az 1950-es vizsgálat beszámolt. A Szovjetunióban nem egyszerűen beszervezték, együttműködési nyilatkozatot írattak vele alá, hanem módszeresen kiképezték, olyannyira, hogy az itthoni ÁVO-soknál előbb sajátította el azokat a módszereket, amelyeket a szovjet államvédelem bel- és külföldön már korábban is, a testvér szocialista szervek pedig fennállásuk utolsó pillanatáig alkalmaztak. Szűcs volt az, aki elsőként kezdte rendszerezni a kihallgatási jegyzőkönyveknek azokat a részeit is, amelyeket az adott helyzetben, pillanatban nem lehetett felhasználni, de egy későbbi vizsgálat során mégis hasznosnak bizonyulhattak. Némi túlzással akár még azt is állíthatnánk, hogy kiképzésének köszönhetően éppen Szűcs Ernő vetette meg a magyar állambiztonsági nyilvántartás alapjait, az ÁVO fekete, „bizalmi pénzeit" biztosító fedővállalatokról már nem is beszélve.

127 Azt mindenképpen gyorsan megtapasztalta, hogy a megbízói mire vevők. Megbízatásokat teljesített, s gyorsan megtanulta, ki az, aki érinthetetlen, s ki az, akire gyűjteni kellett, bár még nem érkezett el a leszámolás ideje. Rákosi sem tévedett tehát, amikor felismerte, Szűcs - és feltételezése szerint Péter Gábor is - róla is juttat Moszkvának információkat, jelentett. Szűcs - és nyilván a többi szovjet megbízott - még Rákosinál is pontosabban tudta, mit várnak tőlük Moszkvában. 124 Iratok. 1. 308. p. „1946 szeptember végén, mikor az ÁVH-ra kerültem [...] az angliai és általában a külföldi magyarokra vonatkozó anyagot átadtam Kovács alezredes utasítására Dékány |sic!] őrnagynak." (TH V - 150030/1 V/I. 23.) 125 Uo. 126 MOL M - KS 276. f. 62/63 őe. 4L Péter Gábor 1954. január 7-i saját kezű vallomása. Miután Belkin teljhatalmú megbízott volt, Péter kijelentése azt jelenti, hogy egyenesen Moszkvában vetették a szemére a levél másolatának a továbbítását, de egyben azt is, hogy adott esetben - akár Belkin felett - közvetlen kapcsolatai voltak Moszkvához, legalább Abakumovhoz. 127 Lehet, hogy a moszkvai magyar rádió magyar szerkesztőségénél, Gábor Andor, Sík Endre vagy akár még Szántó Zoltán eltávolításánál, háttérbe szorításánál alapvetően csak „öntevékeny" volt, sokkal valószínűbb azonban, hogy már ez a tevékenysége is korábbi tanulmányainak eredménye. Szűcs saját elmondása szerint 1933 elejétől foglalkozott külföldön élő testvére figyelésével. (TH V - 150 030/1. V/I. 27.)