Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

1956 májusában Szűcs legközelebbi munkatársa,

98 aki előbb titkárnőjeként, majd a titkárság munkatársaként az első perctől az utolsóig együtt dolgozott vele, részletesen beszámolt Szűcs módszereiről. Gyakorlatilag a pártvezetők ellenőrzésére egy belső elhárítást épített ki, saját nyilvántartással, saját „bizalmi emberekkel", akiket jelentéseiben már ő is csak fedőnéven említett. Az egykori titkárnő - miután Szűcs előtte is konspirált - e belső ügynökök közül csak a későbbi külügyminisztert, Horváth Imrét (s annak későbbi feleségét) nevezte meg, de a fedőnéven szereplők

99 között volt egy „miniszter" is.

100 Farkas Mihály visszaemlékezése szerint, „Szűcs nemcsak Révaira, hanem más vezetőkre is gyűjtött adatokat f... ] Volt olyan eset, hogy Szűcs a mi tudtunk nélkül adott át adatokat a tanácsadóknak. A trockisták nevei között ott volt Révai neve is, és egy sor párttag."

101 Péter Gábor szerint is létezett Szűcs-csoport, annak egyik oszlopos tagja a már említett közeli munkatárs, korábban az államtitkár Farkas titkárnője a BM-ben, aki „egész rövid idő alatt majdnem kifogástalanul megtanult oroszul, Szűcs legbizalmasabb ügyeit vele intéztette". A BM-ből hozta át a „szeretőjét" is, de voltak olyan munkatársai is, akiket már az AVO-n „édesgetett magához", többek között Szendy Györgyöt. O írta Szűccsel a napi „Bizalmas jelentést". Szűcs a társszervekkel „szinte a híd szerepét töltötte be. Minden rajta keresztül ment."

102 „Gyakran beszélt arról, hogy az ÁVH-n belül egy különleges csoportot kell felállítani, amely a trockista vonalon végez elhárítást, sőt már foglalkozott a csoport kijelölésével is, [...] azonban közbejött az ún. Rajk-ügy, és a csoport nem lett megalakítva." Az egykori titkárnő 1956-ban nem tudott számot adni arról, hogy „Szűcs az ilyen jelentéseket továbbí[totta]-e", legalábbis Kovács alezredes halála után keletkezhetett olyan benyomása, hogy akár magának is készítheti ezeket a jelentéseket. „Feltételezem azonban, hogy Péter Gábornak szóban referált ezekről vagy be is mutatta neki. Erről azonban konkrét tudomásom nincs, Péter az általa elolvasott jelentéseket - holott ez volt a szokás - nem szignálta. Nem tudok arról, hogy Szűcs ezeket az anyagokat a pártközpontba beküldte volna, sőt Szűcs többször célzott arra, hogy a »pártvezetésbe befurakodott trockistak« egyelőre bírják a párt vezetőinek bizalmát, s így ilyen adatgyűjtésre engedélyt nem adnának." Sohasem fogjuk megtudni, hogy a trockista csoport vezetésére kiszemelt Sós Vera később öngyilkos lett-valóban ennyire tájékozatlan volt, vagy pusztán 1956-ban is tartotta magát ahhoz a szabályhoz, hogy a szovjet vonal nem írható le.

103 1950-ben „Szűcs őrizetbe vétele után - emlékezett vissza Péter Gábor - Sós Verát, Szendyt őrizetbe akartam venni. Sós Verát Farkas Mihály nem helyeselte, Farkas V[ladimír] nem engedte. Szendy mellé [sic!] is erősen kiállt. Sós Verát 3 napig bent is tartottam. Koós Béláné, Sós Vera. 99 Baráth Magdolna szerint Szántó Béla. Baráth Magdolna: „Valaki figyel" - Feljelentett pártvezérek. Beszélő, 1999. 11. sz. 51. p. 100 MOL M - KS 276. f. 62/34. őe. l^t. p. 101 MOL M - KS 276. f. 62./18. őe. 17. Feljegyzés a központi vezetőség által Farkas Mihály ügyét vizsgáló bizottság 1956. május 21-i üléséről. 102 MOL M - KS 276. f. 62/57. őe. 98. 17. Péter Gábor saját kezű" feljegyzése a pártbizottság által a Szűcs-csoportra vonatkozó kérdésre. 1956. május 15. 103 MOL M - KS 276. f. 62/34 őe. l^t. Az operatív helyettes még főnökét, Péter Gábort is megfogta. „Mivel tartott kézbe|n| Szűcs? Amikor elpanaszoltam, hogy |a| bátyám Amerikában a bolondok háziban van. Ő rögtön minden segítséget megígért, meg is adott, beszélt Rajkkal, elintézte a diplomata-útlevelet, több mint 2(X)() dollárt adott stb." (MOL M - KS KKF 276. f. 62/63. őc. 39. Kivonat Péter Gábor 1954. jan. 7-i saját kezű feljegyzéséből.)