Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

tartózkodását, feloszlatta „a rendőrségen belül működő valamennyi politikai pártszervezetet". Miközben „a politikai rendőrség apparátusa lényegében kommunistákból állt". Vagyis ,,ez a parancs elsősorban a kommunista pártszervezeteket érintette". Rajk - záporoztak tovább a vádak - saját fennhatósága alá kívánta vonni a „politikai rendőrséget", holott a pártvezetés, a politikai bizottság annak vezetését nemcsak rá, hanem Rákosira is bízta. Ezért váltották le a belügyminiszteri posztról. Mindezen bűneit tetézve Rajk „határozottan elutasította a szovjet tanácsadók közreműködését a Belügyminisztériumnál". Amikor a békekötést követően

89 felszámolták a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot „és különleges magyarországi szerveinket", akkor Rajk követelte a „szovjet ügynökök névsorát". Ezt a kérését ugyan visszautasították, mégis többször megismételte. Majd újra következtek a jelentésben a száraz életrajzi adatok, amelyek 1949 márciusáig követték nyomon Rajk pályafutását. Végül a jelentés felhívta a figyelmet arra, hogy a máiemigrált egykori igazságügyi államtitkár

90 egy április 5-i cikkében Rajk egyik bátyjáról mint a horthysta rendőrség magas rangú tisztségviselőjéről, a másikról mint SS-őrnagyról számol be; fivére - Rajk Endre - a Szálasi-kormány tagjaként segített Rajknak kiszabadulni a börtönből.

91 Bár a szövetségesek háborús bűnösként kiadták a magyar hatóságoknak, Rajk „kiszabadította ezt a testvérét".

92 „A tájékoztató a személyi dosszié és speciális értesülések [!J alapján készült". A Rákosiról - korábban ismertetett - és Rajkról szóló bukaresti jelentés szinte napra pontosan egy időben készült (Rajké ugyan keltezetlen, Rákosié dátuma május 16.) Éppen aznap, amikor Rákosi kiadta az utasítást a magyar trockista kémközpont felszámolására, Szőnyi Tibor és Szálai András letartóztatására. Aligha ez döntötte el, hogy nem Rákosira, hanem Rajkra esett a választás. Mindkét jelentés hosszabb gyűjtőmunka eredménye volt, hiszen Puskin nagykövet már közel egy évvel korábban, 1948 júniusában beszámolt tapasztalatairól, Rajknál pedig módszeresen feldolgozták, összefoglalták a dossziéjában megbújó információkat. Mondhatnánk, hogy a két bukaresti összefoglaló jelentés döntötte el, Rajk vagy Rákosi, de ez azért nem ilyen egyszerű. A vádak egy része ugyan nagyon is hasonló, sejtetik, hogy lényegük az AVH-hoz való viszony, de a lényeges különbség Rákosi javára éppen a konkrétumok hiányában rejlett. Vele „csak" baj van, Rajkkal szemben viszont már megfogalmazódnak a későbbi per momentumai, de csak egyesek, még nincs szó beszervezésről, kémkedésről, de olyan konkrét gyanús körülményekről annál inkább, amelyek már bőségesen elégségesek letartóztatásához. Sztálin döntésén múlt, mekkora pert akar rendezni. A közhiedelem szerint Rákosi minden gyanú felett állt, de látjuk, ez nem így volt. Még olyan nézetekkel is lehet találkozni, hogy egy főtitkár nem juthat, nem juthatott ilyen sorsra. Ezek képviselői megfeledkeznek a lengyel Gomulkáról, vagy a cseh Slánskyról, akik mindketten főtitkárok voltak, az előbbi életét korai, 1948-as menesztése mentette meg a haláltól, Slánskyt viszont kivégezték. A szövetséges államok 1947. február l()-én Párizsban írták alá a békeszerződést Magyarországgal. 90 Pfeiffer Zoltán - a jelentés tévesen miniszternek nevezi. 91 Rajk Endre, a Szálasi-kormány államtitkára 1944 végén valóban megmentelte öccsét a szinte biztos kivégzéstől, de kiszabadítani nem tudta és nem is akarta. 92 Rajk sem szabadította ki bátyját, soha nem adták ki Magyarországnak, nem is szerepelt a háborús bűnösök jegyzékében.