Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
a III. szakszervezeti kongresszus 129 pártellenes propagandájában és más megnyilvánulásain is. Ebből Apró - legalább is kifelé - csak a PB 1950. júniusi határozata 130 óta engedett. Aprónak Szakasitscsal szembeni MKP-funkcionáriusnál szokatlan szolgai, megalázkodó és hízelgő magatartása is feltűnt nekem. Fontos momentumnak láttam Rajkhoz való viszonyát. Rajk és köztem Apró nem került szóba, de különböző alkalmakkor láttam a szívélyes üdvözlést (szervusz Laci, szervusz Tóni) közöttük. Tudom, hogy Apró szorgalmazta Rajk dísz-építőmunkásként való szerepeltetését és a felszabadulás utáni években az új székház alapkőletételének eltúlzott ünnepségével kapcsolatban is. Láttam, hogy Apró a Rajkot leleplező KV-ülésen sírva fakadt, azonkívül tőle nyilvánosan sem, szűkebb megbeszélésen sem hallottam soha egy Rajkot elítélő hangot. Nem tudom, de arra gondoltam, hogy Apró múltjában valami pártellenes bűn lehet, melyről esetleg Rajk, Szakasits vagy mindkettő tudott. Aprónak a szakszervezeti vonalon vitt pártellenes politikája alapján arra gondoltam, hogy Rajk őt valami módon tartósan befolyásolta. Or bán Lász lóról tudtam, hogy Pálffyt és Sólyomot ő hozta a pártba. Meleg ajánlásának a felszabadulás után is nagy szerepe volt abban, hogy Pálffy és Sólyom magas állami megbízást, Pálffy ezenkívül magas pártfunkciót kapott. Ismertem Orbán szoros baráti kapcsolatát Szőnyihez és Apróhoz. Egymás szomszédságába költöztek, szabad idejüket együtt töltötték, Badenben is együtt voltak. Ott történt velük, hogy hárman (Szőnyi, Apró, Orbán) feleségeik nélkül Bécsben járva visszafelé autóbaleset érte őket [sic!]. Láttam Orbán lélektelen és bürokratikus viszonyát pártmunkájához, mely az agit.-prop. osztályon mindvégig megvolt nála. Hogy Orbánra mint a pártellenes szervezkedés szempontjából tekintetbejövő emberre gondoltam, az egész emberről való ismeretemhez járult, hogy Sólyom lefogása után 131 egész meg volt zavarodva. Akkor Orbán a központi pártiskola hallgatója volt. Telefonon jelentkezett, hogy beszélni akar velem, utána eljött hozzám. Azt mondta, amiatt jött, hogy most mit csináljon, mit gondolnak most a párt vezetői róla? Mikor Pálffyról kiderült, hogy összeesküvő, 132 az is nagy csapás volt rá, de most Sólyom esete teljesen leverte őt. Erről az emberről elképzelhetetlennek tartott ilyesmit. (Vele szoros barátságban volt Orbán.) Pálffyt is Sólyomot is ő ajánlotta a pártnak. Én láttam rajta, hogy azért jött, hogy tőlem megtudja, hogy a pártvezetőség most, hogyan vélekedik róla. Meghagytam őt bizonytalanságában, és semmitmondó válasszal elküldtem. „Tanulj, és ne csinálj semmit, mit lehet itt csinálni?" De talajvesztett és bizonytalan állapotát megjegyeztem magamnak. Földes Lászlóra azért gondoltam, mert tudtam róla, hogy párthoz való viszonya nem egészséges, sértődékeny, hatalom- és dicsvágyó ember. Amikor a budapesti káderosztályra 1946-ban vezetőt kerestünk, a felvetett javaslatok közül én Földes mellett foglaltam állást és én beszéltem vele az új feladatról, mielőtt határozat lett volna. Földes kézzel-lábbal Helyesen: a Magyar Szabad Szakszervezetek XVII. kongresszusa, amelyet 194K októberében tartottak. Apró ekkor ennek főtitkára volt. 130 A politikai bizottság 1950. június 29-én tárgyalt „a szakszervezeti munka egyes kérdéseiről", az. egy hónappal később kidolgozott határozat (Szabad Nép, 1950. július 26.) élesen elmarasztalta a szakszervezeti vezetőket, mert „elszakadtak a párttól". 131 Sólyom László vezérkari főnököt 1950. május 20-án tartóztatták le, s augusztus 19-én végezték ki. 132 Pálffy György honvédelmi miniszterhelyettest 1949. július 5-én tartóztatták le, s október 24-én végezték ki.
