Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

A PB, amelynek minden tagja, kivétel nélkül, hozzászólt a kérdéshez, helyeslőleg jóváhagyta az intézkedéseket és a hármas bizottság javaslatára megbízta Kiss elvtársat, a Központi Ellenőrző Bizottság vezetőjét, Kovács elvtársat, a káderosztály vezetőjét és Farkas elvtársat, hogy az ügy további menetét vizsgálják ki. Erre a célra minden néven nevezendő felhatalmazást megkaptak, beleértve az Államvédelmi Hatóság közreműködését is azzal, hogy a politikai bizottságnak, vagy a központi vezetőségnek megfelelő időben írásos jelentést kötelesek adni. Azt hiszem, hogy leghelyesebb, ha felolvasom ennek a bizottságnak első ideiglenes jelentését, mely május 19-én kelt.

1<)S [...] Amint a központi vezetőség látja, nem fogtunk mellé. Helyes volt a PB április 21-i határozata. A 3-as bizottság jelentésének kiegészítéséül közölhetem, hogy Kádár bevallotta, hogy 1944 tavaszáig Schweinitzeréknek hónapról hónapra beszámolt az illegális kommunista munkáról, közölte az ülések helyét, időpontját, átadta a röpiratokat és kiadványokat, személyleírást adott a vezető elvtársakról, megjelölte a találkozók helyeit stb. Zöldre vonatkozóan azóta előkerült a tíz év előtti vádirata. A vádiratban Zöld a másodrendű vádlott. Az összes vádlott-társai azóta vagy külföldre szöktek, vagy mint rendőrspiclik már előzőleg letartóztatásba kerültek. Veresre, Zöld első helyettesére vonatkozólag kiderült, hogy végigjárta a felszabadulás előtt az összes fasiszta vagy pártellenes szervezeteket. Politikai pályáját Migray mellett kezdte, akiről tudvalévő volt, hogy a rendőrség megbízásából afféle magyar nemzetiszocialista mozgalommal kísérletezett, utána Weisshausnak, a rendőrspiclinek lett a jobbkeze, de a Magyar Nemzeti Munkaközpontban és egyebütt is tevékenykedett és hogy a munkásosztály ellensége maradt a felszabadulás után is, amikor a proletár álarc alatt minden eszközzel ártott, ahol tudott. Most folyik a felderítése annak, hogy ezek a leleplezett ellenségek mit műveltek a felszabadulás óta. Ez a felderítés nehéz és hosszadalmas munka, de ugyanúgy el fogjuk végezni, mint annak idején Rajknál elvégeztük. Semmi kétség, hogy Kádár és társainak leleplezésével újra súlyos csapást mértünk az ellenségre. Rajta leszünk, hogy ezúttal alaposabb munkát végezzünk, mint Rajkék esetében. De egy tanulságot mármost, amikor ennek az ügynek újabb részletei még nincsenek tisztázva, levonhatunk. Azt, hogy az ellenség mélyen beépült pártunkba és a magyar munkásmozgalomba. Megtanulhatjuk azt is, hogy az ellenség ezen a téren szakadatlanul támad. Minden leleplezett kéme helyett másikat küld pártunkba és kártevő munkáját szakadatlanul újra kezdi. Napirendünk 2. pontjának, a kádermunka megjavításának tárgyalása közben látni fogjuk, hogy az ellenség újabban arra vett irányt, hogy az alsó szervekbe épüljön be. A kádermunka megjavítása a másik tanulság. Ezért is vettük fel részben a Kádár-eset hatása alatt a jobb kádermunka, a kádermunka megjavításának kérdését. Amikor a politikai bizottságban Kádárék esetét tárgyaltuk, Harustyák elvtárs felvetette azt a kérdést, hogy mit lehetne tenni az ilyen esetek megismétlődése ellen, és hogy lehetne gondoskodni arról, hogy az ellenséges elemek ne tudjanak ilyen hosszú ideig garázdál-