Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
kerüljenek. Közben azonban szaporodtak a vészjelek, melyek mutatták, hogy a rendőrségen komoly a helyzet. A múlt év őszén az ellenség okozta felvásárlási lázzal kapcsolatban arra lettünk figyelmesek, hogy a rendőrség olyan módon küzd e jelenség ellen, hogy az nem annyira a demokrácia, mint az ellenség malmára hajtja a vizet. A sorban állásoknál találomra állítottak elő asszonyokat. Az áruhalmozással kapcsolatban a házkutatásokat a telefonkönyvből kiírt címek alapján végezték és amikor vagy 350 ilyen házkutatás adatait ellenőriztük, kiderült, hogy egy-egy háztartásban átlag 80 dkg cukrot találtak, ami azt mutatta, hogy ez a rendőrségi munka nem annyira az ellenség leleplezését, mint a lakosság zaklatását célozta. Kaptunk olyan híreket, hogy a rendőrségen verik az előállított munkásokat, hogy mint Rajk idejében, most is háttérbe szorítják a munkáskádereket. Ezeknek a bajoknak a feltárása közben a PB erős kritikát gyakorolt Kádár, Zöld és a rendészeti osztály vezetője, a miniszter első helyettese, Veres felett, s ezt jegyzőkönyvbe vettük. 105 Mindhárman elismerték a kritika jogosságát, ígérték, hogy változtatni fognak a helyzeten, melyért a felelősséget elsősorban alantasaikra hárították, akik közül többeket, köztük Ratulovszkyt, a budapesti rendőrség kapitányát emiatt el is távolították. Ez év januárjában a PB újra foglalkozott a rendőrséggel és megállapítottuk, hogy a helyzet nem javult. Kiderült, hogy Budapesten, Szegeden, Pécsett, Kaposvárott és a jugoszláv határ mentén a rendőrtisztek és legénység között több volt a horthysta rendőr, mint amennyi a normális évi fogyás mellett lehetett volna, ha a rendőrséget a felszabadulás után érintetlenül meghagyjuk. 106 Szóval a különböző tisztogatások, B-listázások, eltávolítások nem segítettek, mert még más városokból is Budapestre és a jugoszláv határra irányították a régi rendőröket. Erre új rendszabályokat foganatosítottunk. Kidolgoztuk a horthysta rendőrök eltávolításának menetrendjét azzal, hogy a pártkongresszus után meg fogjuk vizsgálni a végrehajtást. Miközben belügyi téren ilyen jelenségekkel találkoztunk, kezdtek kialakulni a körvonalai annak, hogy a debreceni Márciusi Frontból a pártba bekerült elemek jelentékeny része is gyanús. A múlt év őszén letartóztatásba került Haraszti, aki Losonczynak az apósa volt [sic!]. Haraszti hosszú ideig tagadásban volt, amíg elő nem került a belgrádi magyar követnek egy 1925-ből származó írása a belügyminiszterhez, melyből kiviláglott, hogy Haraszti Jugoszláviában Horthyék bizalmi embere volt. Haraszti után Losonczy Gézára terelődött a gyanú, aki a múlt év őszén a forgalomból kivonandó könyvek listájának összeállításával kapcsolatban rendkívül komoly károkat okozott. Losonczyt emiatt eltávolítottuk a Népművelési Minisztériumból, de kézzelfogható bizonyítékaink arra vonatkozólag, hogy az ellenségnek tudatos ügynöke volna, akkor még nem voltak. A pártkongresszus előtt felvetődött a kérdés, hogy mit tegyünk azokkal, akik gyanúba kerültek, vagy akiknek a működésével nem voltunk megelégedve. Losonczy és Donath körül annyi volt a gyanús momentum, hogy elhatároztuk, hogy őket nem javasoljuk, hogy a pártvezetőségbe beválasszák, Kádár, Zöld és Kállaival kapcsolatban az volt a helyzet, hogy bár velük szemben, mint már elmondottam, voltak gyanúokok, de ezeket a tények akkori ismeretében nagyon nehéz volt a kongresszus elé tárni, annál is inkább, mert ilyen kérdések tárgyalására egy nyílt kongresszus alkalmatlan. 107 Ha mi akkor ezeknek a Ké/./,el betoldva. Az utolsó mondatrész kézzel betoldva. Az utolsó mondatrész kézzel betoldva.
