Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

említett bizottság is rájött - szóvá is tette -, hogy a leírt szöveg csonka. „Meg kell szerezni Rajk Lászlónak a Farkas Mihály és Kádár János elvtárs által tartott kihallgatásáról készített jegyzőkönyv teljes szövegét, és meg kell állapítani, ki adta ki a jegyzőkönyvet ilyen csonkított formában,.."

38 A csonkításra akár maga Kádár is felhívhatta a bizottság figyelmét, hiszen éppen az ő meghallgatása után jelentették be igényüket a teljes szövegre. A bizottságnak egyébként tagja, gyakorlatilag titkára volt az a Molnár Erik is, aki a legenda szerint leleplezte a manipulációt. Tény az, hogy a bizottságnak minden erőfeszítése ellenére sem sikerült megszereznie a valóban teljes szöveget.

39 Rákosi fél Rákosi pozícióját Magyarországon a két munkáspárt egyesülése után már semmi sem veszélyeztethette. Vezető szerepét mind saját pártja, mind az abba beolvasztott szociáldemokraták maradéktalanul akceptálták. Egészen más volt a helyzet Moszkvában és Bukarestben, az ott székelő Kominformnál, a Tájékoztató Irodánál, ahol sokkal kritikusabban szemlélték a pártvezér tevékenységét. E kritika részben a múltban gyökerezett, nagyobbrészt azonban konkrét, aktuális kérdéseket érintett, alapvetően beleilleszkedett abba az átfogó sztálini bizalmatlanságba, amely a Titóval történt szakítást követően tovább mélyült, s gyakorlatilag kivétel nélkül valamennyi csatlós államot sújtott. Még azt sem mondhatnánk, hogy ezen az általános bizalmatlanságon belül Rákosi megkülönböztetett helyet foglalt volna el.

40 A vele szemben megnyilvánuló bizalmatlanság „okaira" később visszatérünk. Ezzel együtt már 1947 végén SZKP KB külügyi osztálya Sztálin számára készített jelentésében minden a magyar kommunistákat illető elismerése mellett utalt arra is, hogy „a kommunista párt vezetése, ha általában szovjet orientációjú is, és helyesli a Szovjetunió külpolitikáját, időnként szűken nacionalista álláspontra téved".

41 1948 márciusában ugyanannak az osztálynak újabb jelentésében már egyértelműen az MDP „vezetésének nacionalista hibáiról és a magyar kommunista sajtóban érvényesülő burzsoá befolyásról" volt szó, s e hibák képviselőjének már nem pusztán Révai Józsefet nevezték meg - hiszen ez a vád nála korábban is gyakran elhangzott -, hanem vele együtt Rákosit és Farkast is. Bár a jelentés nem vitatta az említettek hűségét a Szovjetunió és Sztálin elvtárs iránt, de „feltételezhetően azért, nehogy »Moszkvaügynökeinek« tekintsék őket, ignorálják a Szovjetuniót, hallgatnak róla, s arra törekszenek, hogy a Szovjetuniót közömbösen szemlélő magatartást tanúsítsanak".

42 MOL M - KS 276. C. 62/14. ó'e. 1. p. Jegyzőkönyv a központi vezetőség által Farkas Mihály elvtárs ügyének kivizsgálására kiküldött bizottság 1956. április 23-i üléséről. Ennek megfelelően szögezte le végül a jelentés, hogy „a bizottságnak rendelkezésre állott a magnetofon-felvétel alapján készült jegyzőkönyv egy része

, amely a kihallgatást rögzítette". MOL M - KS 276. f. 62/1

1. őe. 7. A Farkas-bizottság jelentése. Lásd Farkas Mihály bűneiről. (Közli Sipos Levente és T. Varga György.) Társadalmi Szemle, 1990. 6. sz. 40 Rainer M. János: A magyarországi fordulatok és a szovjet politika, 1944-1948. In A fordulat évei. Politika, képzőművészet, építészet 1947-1949. (Szerk.: Standcisky Éva és tsai.) Budapest, 1998, 1956-os Intézet, 39. p. 41 Moszkvának jelentjük... Titkos dokumentumok 1944-194H. (Szerk.: Izsák Lajos, Kun Miklós.) Budapest, 1994, Századvég Kiadó, 246. p.