Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

nem dolgozott és nem tudta, hogyan kell dolgozni. Ma már tudjuk, hogy nem ott volt a hiba, hanem segítette őket. Működésének ma is érezzük nemcsak a Földművelésügyi Minisztériumban, hanem az élelmezésben is a hatását. Azt hittük, hogy tapasztalatlan. Azt hittük, hogy az ilyen tapasztalatlan, de egyébként tehetséges embereket támogatni kell, nem lehet őket kivágni. És itt volt a debreceni csoport. Ezek letartóztatására márc. 5-én, 17-én és 27-én került sor. Amikor a kép kialakult, egyre világosabb lett, hogy Zöld is közéjük tartozott. Anélkül, hogy szó lett volna róla, a rendőrség jól ismerte és mégsem történt semmi baja. A többiek megmondották, hogy Zöld is közéjük tartozott. Mi ilyen vallomások alapján vezető elvtársakat nem tartóztathatunk le, mert az, hogy azt mondják, hogy közéjük tartozott, még nem elég. Haraszti ellen is csak akkor tudtunk fellépni, amikor megtaláltuk a belgrádi követség jelentését, csak akkor tartóztattuk le. De amikor láttuk, mi folyik a Belügyminisztériumban, nem volt kétség, hogy amit a többiek mondtak rá, az igaz. Nem ismeretlen az elvtársak előtt, amit a rendőrséggel, a tanácsokkal kapcsolatban tapasztaltunk. Az a helyzet, hogy a felelősség elosztásában óriási gyakorlatuk van. Amikor elmondtuk, hogy a tanácsválasztást ahelyett, hogy az államapparátus további megtisztítására használták volna fel a horthysta elemektől, háromszorosára ugrott a régi jegyzői funkciót végző horthysta elemek száma. Kezdődött egy labdázás. Átadták a felelősséget Igaznak, Székelynek. Igaz büszkén kivágta, hogy az elvi vezetéssel foglalkozott, a káderkiválasztáshoz semmi köze nem volt. Elővettük a személyzeti osztály vezetőjét. Ilyen utasítást kaptam, végrehajtottam - dobálták a labdát. Januárban még nem láttuk az összefüggést a rendőrséggel, de amikor kiderült, hogy utasításaink ellenére, hogy a horthysta elemeket szorítsák ki, ügy történt, hogy 3/4 évi szorongatás után megnőtt a horthysta rendőr-őrsparancsnokok és őrsparancsnok-helyettesek száma, világos lett, hogy a kettő között összefüggés van és hogy Zöld ellenség, de ezt perrendszerűen alá kellett támasztani, mert gyanúokra ilyen vezető embereket nem lehet letartóztatni. A hármas bizottságban, melynek feladata ilyen nehéz ügyekben a párt érdekeit védeni, elhatároztuk, hogy nem várunk tovább, mert tovább züllesztik a Belügyminisztériumot, a rendőrséget, a közellátást, mert ez szorosan összefügg. A kongresszuson szóvá tettük, hogy a tanácsok létrejötte óta rohamosan csökken a begyűjtés, ezt észrevettük. Ami történt, az országos kár, amit csak 1-2 évi munkával tudunk helyrehozni. Zöld természetesen többet tudott, mint mi, mi csak a külső szimptómákat tudtuk. Ez volt a politikai háttere, hogy öngyilkos lett. Ez is bizonyítja, hogy ellenség voltés az öngyilkosságot is úgy rendezte, hogy abból az ellenség tőkét kovácsoljon. Kétségkívül igen komoly károkat okozott, az ellenség ki fogja használni. Zöld tudta, hogy játékának vége van, és tudta, hogy annak a jelenetnek, aminek az elvtársak tanúi voltak, folytatása lesz, ki fogják értékelni. Látták az elvtársak, hogy nem kezeltük ellenséges hangon, jóindulatúan kérdeztük a motívumokat, nem volt hajlandó semmit sem mondani. Kérdeztük, hogy kik voltak azok, akik a párt ellenségei, még ekkor is vigyázott, hogy mit mond. Tudta, hogy kik vannak lefogva, de nem tudta, hogy mi mit tudunk róluk. Érezte, hogy vége van a szerepnek és érezte, hogy a párt, a magyar nép felelősségre vonja. Kállai ugyanahhoz a csoporthoz tartozott. Csalétek volt a Népszavánál a baloldali elemek számára. Tudják az elvtársak, hogy Kállai lenyomtatta Révai elvtárs népiesekről szóló brosúráját saját neve alatt. Úgy értékeljük, hogy Schweinitzer mondta neki, hogy saját tekintélye emelésére csináljon egy ilyen plágiumot. Schweinitzer igen jól tudta, hogy az Új Hangban megjelent a cikk, hű olvasója és előfizetője volt az Új Hangnak, onnan vették ki. A letartóztatottak azt vallják, hogy ő is közéjük tartozik. Ugyanaz a típus. Attól