Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

hogy ha ez felmerül, „ragadja magához a kezdeményezést", s javasolja, az ügyészség vizsgálja meg, követett-e el Farkas törvénysértéseket. A moszkvai küldött határozottan megerősítette Rákosit az első titkári székben,

672 s mivel konstatálta, hogy Révai és Kádár megválasztása már eldöntött tény, eloszlatta a személyük körüli - nem utolsósorban Andropov gerjesztette - moszkvai félelmeket. „Nem tartom célszerűnek, hogy e javaslat ellen lépjünk fel. Révai becsületes kommunista. Tekintélyével kétségkívül erősíteni fogja a politikai bizottságot." Kádárral hosszú beszélgetést folytatott, ami - érthetően - szintén megnyugtatta. „Kételkedem abban - vitatkozott kimondatlanul a szovjet nagykövettel -, hogy kedvezőtlenül viszonyulna a Szovjetunióhoz. A Politikai Bizottságba való beválasztása nagymértékben megnyugtatja az elégedetlenkedőknek egy részét."

673 Kádár megválasztása, ami a másodtitkári széket jelentette számára, biztosnak látszott, ebben Rákosi nem tévedett. Szuszlov látogatásával pedig végérvényesen eldőlt a hatalom legbelső köreibe való visszakerülése. Voltak azonban - s egyáltalán nem csak Rákosi vagy Hegedűs -, akik változatlanul kételyeiknek adtak hangot. Szuszlov még el sem utazott Budapestről, amikor Egri Gyula, a KV titkára, megosztotta ezeket Asztavjev szovjet követségi tanácsossal.

674 Rákosi, annak ellenére, hogy Szuszlov elhárította az őt fenyegető viharfelhőket, egyáltalán nem érezhette magát biztonságban. Ennek hangot is adott Vorosilov marsallal, a szovjet államfővel június 25-én Moszkvában folytatott megbeszélésén. Attól tartott, hogy Farkas a KV ülésén „igyekezni fog minél több vezető funkcionáriust belekeverni a Rajk-ügybe, hogy elkenhesse saját bűnét". Ebből azonban a szovjet politikus joggal következtetett arra, hogy „Rákosi elvtárs [...] szemmel láthatóan fél attól, hogy nyilvánosságra kerül több olyan a személyét érintő tény, amelyekről eddig a pártnak nem volt tudomása".

67;i Kádár visszaemelése a pártvezetésbe, de akár a Farkas-bizottság Rákosi számára nyugtalanító tevékenysége a színfalak mögött zajlott. A nyilvánosság nem ezektől volt hangos, hanem sokkal inkább a XX. kongresszus várható magyarországi következményeitől, s Rajk rehabilitációjától. Rákosi március 27-én Egerben, egy Heves megyei pártaktíván bejelentette, hogy a Rajk-per „provokáción alapult", majd két hónappal később, május 18-án a budapesti sportcsarnokban kénytelen volt már saját felelősségéről is beszélni. Június 24-én Moszkvában a kommunista országok vezetőinek csúcstalálkozóján Hruscsov az elégedetlenkedőkkel szemben erélyes intézkedéseket követelt. Két nappal később, Hegedűs miniszterelnök - az erélyes intézkedések szükségességével egyetértve - beszá672 „A párlve/.etés leváltása, Rákosi elvtárs leváltása vagy a központi vezetőség szélverése - ez inkább Rákosi felől fenyegethetett - olyan ajándék volna az ellenségnek, amelyet nem is vár." Idézi Rainer: Nagy I. 2. 19X. p. 673 Hiányzó lapok 1956 törtenetéből. Dokumentumok a volt SZKP KB levéltárából. (Válogatta Szereda, Vjacseszlav és Szlilakin, Alekszandr.) |Budapest|, 1993, Móra Ferenc Könyvkiadó, 21-23. p. Ugyanakkor Szuszlov felhívta arra is a figyelmet, hogy ez. egyéb előnyökkel is járna, hiszen Kádárt „erkölcsileg megköti", másrészt „még nem csillapult le teljesen a Rákosi iránt érzett haragja". 674 Hiányzó lapok. 27. p. „Miután ismeri Kádári, személy szerint ellene van, hogy beválasszák a politikai bizottságba. Kádár |... | meglehetősen csúnya szerepet játszott a Rajk-perben, mégsem mond egyetlen szót sem az. általa elkövetett hibákról, köztük a perrel kapcsolatosakról sem |... | Kádárt elvtelen, sőt gyáva embernek tartja. Megjegyezte azonban, hogy ez. az. ő magánvéleménye, és örülni fog, ha kiderül, hogy tévedett." Meg kell jegyeznünk, hogy a dokumentum közlése éppen e helyen hiányos. 675 /\ Jelcin-dosszié. 24-26. p.