Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA
vissza. 561 Végül a BM Vizsgálati Főosztálya 1954. május 17-én - módosítva hat nappal korábbi javaslatát - megtalálta a megoldást, „a bírósági szervezetről szóló új törvény alkalmazását" javasolták, „mely lehetővé teszi, hogy a Legfelsőbb Bíróság első fokon ítélkezzék ezekben az ügyekben". 562 így jelölték ki bírónak Molnár Eriket, aki akkor éppen a Legfelsőbb Bíróság elnöke volt, ülnöknek pedig a korábbi belügyminisztert, Házi Árpádot, 563 illetve Györe Józsefet, aki Házit váltotta fel a belügyminiszteri székben. 564 A jóváhagyott tanúk közül utóbb kimaradt Kovács István, egykori AVH-százados, akit Haraszti Sándorral kapcsolatban kívántak kihallgatni. Bár egy utólagos jelentés szerint szerepelt tanúként, 565 de ennek a tárgyalási jegyzőkönyvben semmi nyoma nincs. 566 Kádárék esetében magát a tárgyalást eredetileg 1954. július 19-ére, Tariskáéknál pedig 21-ére tűzték ki, de ezt is elhalasztották. Ugyanis július 7-én a politikai bizottság úgy döntött, hogy július 20-án aktívaülést kell tartani, 567 amelyen az eredeti tervek szerint Rákosi Mátyás, majd ezt is módosították: ne Rákosi, hanem Nagy Imre tartsa a beszámolót. A döntés szerint „a Kádár-csoport tárgyalása az aktíva után, a hét második felében legyen", 56 * így azt július 22-re, Tariskáékét pedig 23-ra kellett halasztani. Csakhogy július 14-én a politikai bizottság két nappal kitolta az „aktíva" időpontját, így erre és a tárgyalásra egy időben került sor. 569 Kállai már a Balatonnál üdült, amikor - a tervezett per kétséges kimenetele jegyében többszöri próbálkozás után 1954. június 10-én Bakos Pál a Legfőbb Ügyészség Különleges Ügyek Osztályának vezetője elkészült az összefoglaló jelentéssel, amely azonban még mindig csak arról számolt be, hogy „Kádár János és társai bűnügyének felülvizsgálata befejezés előtt áll". Ennek ellenére a jelentés megállapította, hogy Kállai Gyula bár 1942-ben beismerő vallomást tett a rendőrségen, de „a vizsgálat alapján nem nyert beigazolást, hogy vallomása felderítő jellegű volt, [...]nem voltak következményei, senki nem került őrizetbe", vagyis 561 TH V -42 673/5. 161-162. Javaslat jelentősebb politikai ügyek felülvizsgálatának menetére 1954. május 11. Jónás tárgyalta 1951-ben első fokon, Jankó pedig 1952-ben másodfokon Kádárék pereit. 562 Iratok. 1. 446. p. 563 Házi ekkor az. állami ellenőrzés minisztere volt. 564 Györe ekkor a belügyminiszter helyettese volt. 565 TH V - 150 323/3. 8. A BM Vizsgálati Főosztályának jelentése, 1954. szeptember 30. 566 Lásd a 29. számú dokumentumot. Bár Gerő Ernő engedélyezte, s ezzel Nagy Imre is egyetértett a BM Vizsgálati Főosztálya által javasolt „ellenőrző intézkedéseket", amelyekben javasolták „megkérdezni" Révai Józsefet - többek között - Harasztira és Tariskára, Molnár Eriket Tariskára és Újhelyire, Révész Gézát és Darabos Ivánt (az Elnöki Tanács titkárát) Veresre, Friss Istvánt és Szántó Zoltánt Donáthra, Mód Aladárt Újhelyire és Lukács Ernőnét (a Művelt Nép igazgatóját) Harasztira - az iratokban nincs nyoma annak, hogy ez megtörtént-e. Arról sincs tudomásunk, hogy a vizsgálók megkapták-e azokat az általuk kért politikai bizottsági iratokat, káderdossziékat, ami - egyes kérdésekben - bizonyíthatta volna az elítéltek ártatlanságát. (TH V - 142 673/2. 2-6.) Javaslat ellenőrző intézkedések megtételére 1954. május 29., ill. június 8. 567 Ezen „vegyenek részt a KV tagjai és póttagjai, a revíziós bizottság [KEB] elnöke, a KV osztályvezetői, a Budapesti Párt Végrehajtó Bizottság titkárai, a kerületi PVB titkárai, megyei PVB titkárai, a tömegszervezetek vezetői és azok a miniszterek és első miniszterhelyettesek, akik tagjai a Magyar Dolgozók Pártjának." (MOL M - KS 276. f. 53/184. őe. 2-3.) 568 Uo. 3. 569 Baráth: Az. MDP vezetése. 56-57. Ekkor Nagy Imre helyett újra Rákosit jelölték ki előadónak, aki beszámolt erről a frissen kinevezett szovjet nagykövetnek, Andropovnak. A beszélgetésről készült jelentés szerint Rákosi „őszintén beszélt az említett ügyek felülvizsgálatáról, a vizsgálat helytelen módszereiről, amelyeket az. ÁVH egykori munkatársai alkalmaztak az azóta letartóztatott Péter Gábor vezetésével". Rainer: Nagy l. 2. 71. p.
