Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

„Egyik kihallgatás alkalmával Kállai Gyula előtt felmutattam [azj 1942-ben lebukott egyik elvtárs vallomásáról készült eredeti jegyzőkönyvet, színlelve azt, hogy ez a jegyzőkönyv az ő lebukására és az ő vallomására vonatkozik. Ekkor Kállai Gyula elsápadt és beismerte, hogy a rendőrség beszervezte besúgóként. Határozottan állítom, hogy ez alkalommal Kállai Gyulával szemben sem kényszert, sem fenyegetést nem alkalmaztam."

478 Máskor annál inkább. „Mivel Kállai Gyula általában az újabb kérdésekre mindig tagadó álláspontra helyezkedett, fárasztó, tornásztató eszközöket [sic!] kellett vele alkalmazni [...] Arra emlékszem, hogy egy alkalommal gyomorszájon ütöttem Kállait, de arra nem emlékszem, hogy meztelenre vetkőztettem volna, s akár mással együtt, akár magam gumibottal vertük volna [...] Az instrukció lényege az volt, hogy Kállai Gyulával, mint ellenséggel kell foglalkozni, családtagjainak letartóztatásával, gyermekének menhelyen való elhelyezésével kell fenyegetni[...] Igazolva láttam a gyanút azzal, hogy Kállai különböző módszerek eredményeként végül mégiscsak beismert. Arra nem gondoltam, hogy valótlan dolgokat ismerne be magáról."

479 A kínzások széles skáláját alkalmazták Veres Józsefnél is. „Tornáztatták", gúzsba kötötték, közben gumibotozták, illetve „megtalpalták", Gerendás „kanálszámra etette vele a sót", s nem kapott inni.

480 Ahogy egykor a szovjet kihallgatok végül Rajk személyére próbálták felfűzni az összegabalyodott szálakat, s alakot adni a konstrukciónak, ugyanúgy szerették volna két évvel később a magyar csekisták Kádárt a középpontba állítani,

481 s hozzá kötni akár még azokat a vádlott-társait is, akiket nem is ismert. Rossz tanítványoknak bizonyultak, hiszen erőfeszítéseik kudarccal végződtek, az „ügyből" végül nem egy, hanem három per lett, s meglehetősen önkényesen állították össze, hogy ki melyik perben szerepeljen. így került Veres József a két márciusi frontos, Tariska és Újhelyi perébe, holott őt legfeljebb miniszterével, Kádárral lehetett volna „kapcsolatba hozni". Kádár kivívta kihallgatói részvétét. „Az életrajza igen nagy hatással volt rám, nagyon sajnáltam, ezért a további munkából leváltásomat kértem. Ezt Farkas Vladimír elutasította és csupán azt ígérte, hogy a jövőben Koós Béla is segíteni fog."

482 Ez meg is történt. „A Kádár-ügy esetében - emlékezett most már Farkas Vladimír - végül csak azt a megoldást választottam, hogy kértem a vizsgálatból való felmentésemet [...] Formálisan azzal kértem el magam, hogy más irányú szakmai munkámat (az AVH III-as főosztály) nem tudom ellátni, de lényegében így akartam megszabadulni egy olyan munkában való további részvételtől, amelynek módszereivel nem értettem egyet."

483 „Fáj - ezt már a főnök, Péter Gábor vallja -, hogy a proletárdiktatúra alatt ugyanabban a Conti utcai fogházban kellett kínok között gyötrődnie éveken keresztül, ahol a német megszállás, a nyilas uralom alatt volt."

484 Décsi Gyula - ő ekkor már nem dolgozott az ÁVH-nál - Péter 478 TH V - 150 019/1. 159. Szántó György 1956. október 11-i vallomása. 479 TH V- 150 019/1. 170. Szántó György 1957. január 25-i vallomása. 480 MOL M - KS I V/287/1955-1962. 481 A többiek „tevékenységét összehangolták Kádár vallomásával, s így kerültek bíróság elé". (TH V - 150 019/1. 226. Károlyi Márton 1956. december 19-i vallomása.) 482 TH V - 150 019/1. 226. Károlyi Márton 1956. december 19-i vallomása. 483 MOL M - KS 276. f. 62/6. őe. Farkas Vladimír 1954. június 24-i feljegyzése. Közli Iratok. 2. 452-459. p. 484 TH V - 150 019/5. 104. Péter Gábor saját kezű vallomása 1956. április 18. Arról Péter Gábor nem tett említést, hogy ez volt az a börtön, ahol együtt nézték végig Szálai, Szőnyi és Rajk akasztását.