A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

Vajda Tibornak nemcsak életútja, hanem személyisége is rendkívül érdekes. A Bu­dapesti Hadbíróság 1953. december 24-i ítéletében „kispolgári jellemű karrieristaként" jellemezték, utalva párttagságának 1945. évi meghamisítására. 246 Kétségkívül komoly hatással lehetett egyéniségének alakulására, amikor 1946-ban 22 évesen az államvéde­lemhez került. Többnyire vele azonos korú fiatalemberekkel kezdte az operatív mun­kát. Rájuk, így Vajdára is a kommunista párt, és a „párt öklének", az államvédelmi gé­pezetnek a feltétlen kiszolgálása volt jellemző. Nem finnyáskodtak, nem kérdezték meg az okokat, gondolkodás nélkül végrehajtották a feladatokat. A szervezet, aminek egyenruháját magukra öltötték, hatalmat biztosított számukra. Olyan hatalmat, amit életükben még sohasem éreztek. Emberi sorsokról, a vizsgálatok során követendő eljá­rásokról döntöttek, de ugyanúgy örömmel végrehajtották feletteseik utasítását is, ami­nek köszönhetően más emberek előtt tekintélyt szerezhettek maguknak. Hatalmat, erőt éreztek e tanulatlan vagy félmüveit fiatalemberek, amikor maguknál idősebb, művel­tebb emberekkel foglalkoztak, őket kellett vallomástételre bírniuk. Konkrét tevékeny­ségükre nézve alig van hiteles forrás. A kihallgatási jegyzőkönyvek, feljegyzések stb. csak nagyon áttételesen vallanak az előadó személyiségéről. Rájuk nézve leginkább az államvédelmi eljárást megtapasztalt túlélők visszaemlékezései, későbbi perújrafelvéte­lek tanúvallomásai, vagy amennyiben hozzáférhetők lennének, saját életrajzaik, esetle­ges memoárjaik, vagy velük készült interjúk tekinthetők forrásnak. Egyetlen kivétel van, ami korabeli ténykedésüket hitelesen dokumentálja: a fogdajelentés. A műfaji sa­játosságnak megfelelően az ilyen forrásban szükséges információ volt az áldozat véle­ményének rögzítése előadóját illetően. Ezek a megjegyzések sokat elámlnak a nyomo­zó személyiségéről, ugyanakkor elsőrangú források a kihallgató által alkalmazott módszer felderítéséhez. Grősz József már 1951. május 19-én első kihallgatásán találkozott előadójával. Mivel a kihallgatási jegyzőkönyv teljesen személytelen, az első utalást a kalocsai ér­sek véleményét illetően a kihallgatásait vezető nyomozóról csak a másnapi, Grőszről adott fogdajelentésben lehet fellelni. A fogoly érsek szűkszavúan annyit közölt cella­társával, hogy meg van elégedve előadójával. 247 Az első Vajda Tiborral kapcsolatos negatív élményéről május 22-én számolt be a fogdaspiclinek. „Az előadó egyes szö­vegezéseknél igen erőszakos volt, sokat vitáztak is. " 248 Vajda, hogy Grőszre ráijesszen, egyre keményebb hangnemet használt a kihallga­táson, mivel elégedetlen volt az érsek viselkedésével. Egy alkalommal mérgesen rá­szólt Grőszre, hogy nem érdemli meg, hogy ebben a palotában lakjon, pincében volna 246 Történeti Hivatal V - 1500028/2. Péter Gábor és társai. 160. p. 247 Lásd a 13. számú dokumentumot. Jelentés Grősz József fogdái magatartásáról. 1951. május 20. 248 Lásd à 15. számú dokumentumot. Jelentés Grősz József fogdái magatartásáról. 1951. május 21. 249 Lásd a 23. számú dokumentumot. Jelentés Grősz József fogdái magatartásáról. 1951. május 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom