A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

tyánút egy szakasza, valamint egy hatalmas épületkomplexus romja, egy tudományos körökben is jelentősnek ítélt mozaikmaradvánnyal.

11 1942-ben elhunyt gróf Zichy Gyula kalocsai érsek. Utódjává a pápa Serédi Jusztinián hercegprímás és Hóman Bálint kultuszminiszter előzetes egyeztetése alapján Glattfelder Gyula csanádi püspököt nevezte ki, aki azonban betegsége miatt nem vette át az érsekséget, majd 1943. augusztus 30-án meg is halt. A kalocsai érseki szék betöltetlenül állt. Ugyanakkor Szmrecsányi Lajos 1943. eleji halálával az egri érsekség is megüresedett. A pápa 1943. május 7-én két új főpapot nevezett ki az érsekségek élére. Czapik Gyula püspök a veszprémi egyházmegye éléről került Egerbe, a kalocsai érsekséget pedig az akkor 56 éves Grősz József foglalta el. A Szentatya döntését befolyásolhatta a tény, hogy Grősz József, mint a Muraköz apostoli adminisztrátora, már tapasztalattal rendelkezett a megszállt területeken szükséges főpapi feladatokat illetően. A kalocsai érsekség fennhatósága alá tartozó Dél-Bácska 1941. évi elfoglalása után hasonló egyházjogi helyzet alakult ki, mint a Muraközben. így Grősz József jól tudta kamatoztatni korábban szerzett egyházkormányzati gyakorlatát. Az új kalocsai érseket, a magyar katolikus egyház rangban második főpapját, XII. Pius pápa megerősítette a szombathelyi egyházmegye további vezetésében is. így Grősz József igazgatása alá tartozott a muraközi apostoli adminisztratúra és a bácskai apostoli kormányzóság mellett a szombathelyi és a kalocsai egyházmegye is összesen 338 plébániával

1 19 és a hozzájuk tartozó hívekkel, papokkal, valamint az e területeken működő szerzetesrendekkel, egyházi iskolákkal. A kalocsai érseknek erről a hatalmas, több vármegyényi területről és az ott élő több százezer katolikusról a második világháború teremtette viszonyok között kellett gondoskodnia. A szombathelyi egyházmegye élére a pápa 1944 márciusában új püspököt nevezett ki Kovács Sándor személyében. Ezzel Grősz József terhei egy részétől megszabadult. Ugyanakkor a frontok és a szerb partizánok elől egyre több ember kelt útra és menekült a trianoni Magyarországra. 1944 őszétől már Kalocsán is menekültek tömegei jelentek meg. A Bácskát elhagyó német és magyar katolikusokat, akárcsak a néhány ezer bukovinai székelyt, akik 1941 után települtek le Bácskában, követték papjaik is.

120 Azok közül, akik mégsem hagyták el falvaikat, otthonaikat, tömegesen estek áldozatul a partizánok és az orosz katonák erőszakosságának.

121 A feltárás során rábukkantak egy apszisban végződő nagyteremre, amelynek falait márványlapok fedték, padlózatát pedig illyricumi és aquileiai mesterek munkáját idéző mozaik díszítette. Sokáig elfogadott nézet volt, hogy a régészek valóban a bazilika romjait tárták fel. Ma már tudjuk, hogy a szóban forgó terem a savariai császári palota aulája volt. Vö. Mócsy András: Pannónia a késői császárkorban. Bp., 1975, 149. p. 119 Gergely Jenő: A katolikus egyház története Magyarországon 1919-1945. Bp., 1999, 87. p. 120 Grősz József maga is megemlékezett naplójának 1944. október 12-én és 13-án kelt bejegyzésében ezekről az állapotokról. Vö. Grősz József kalocsai érsek naplója. Sajtó alá rendezte Török József. Bp., 1995, 14-18. p. 121 A délvidéki katolikus papok háború alatti sorsáról is közölnek adatokat: Hetényi Varga Károly: Akiket üldöztek az igazságért. Papi sorsok a horogkereszt és nyilaskereszt árnyékában. Bp., 1985; Uő.: Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában. I—

III. kötet, Abaliget, 1992-1996; Uő. : Szer-