A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

III. FEJEZET FÜGGELÉK

KÖNYVES KUKOVECZ IMRE (1910—?) pálos szerzetes. A Grősz-per pálos mellékperében hét évre ítélték. KÖNYVES LAJOS (1911-1985) pálos segítő testvér. Rokkant. 1951 és 1956 között börtönben ült. KUJÁNI FERENC (1890-1964) kalocsai egyházmegyés pap, érseki irodaigazgató. A gimnáziumot Kalocsán (1901-1909), a teológiát Innsbruckban (1909-1914) végezte. 1913-ban szentelték pappá. Innsbrucki teológiai doktor. Káplán Kulán (1914), Palánkán ( 1915). 1916-ban tábori lelkész Budapesten és Péterváradon. 1917-től az újvidéki reáliskolában hittanár. 1919 után a kalocsai papnevelő intézet teológia tanára. 1923 és 1930 között érseki titkár. 1924-tól zsinati vizsgáló. 1930 és 1944 között érseki irodaigazgató. 1942-ben érseki helynök. 1951-ben, Grősz József letartóztatása után 1956-ig érseki általános helynök. 1959-ben nagyprépost. Aranymiséjét 1963-ban tartotta meg, egy év múlva autóbalesetben elhunyt. LELKES PASCAL ~ LEITOLD JÓZSEF (1914-1981) pálos szerzetes. 1938 óta tagja a rendnek. 1951. augusztus 7-én öt évre és hat hónapra ítélte a Budapesti Megyei Bíróság a pálosok perében. 1956 szeptemberében szabadult. LÉMÁJER BÉLA (1912-1958) kalocsai egyházmegyés pap. A gimnáziumot Szabadkán (19221930), a teológiát Splitben, Szarajevóban és Zágrábban (1930-1934) végezte. 1934-ben szentelték pappá. 1935-ben vette át a kalocsai főegyházmegye. Különböző plébániákon teljesített szolgálatot (Péterréve, Kelebia, Csikéria, Katymár, Baja). 1941-től polgári iskolai tanár Szabadkán, majd Zentán. 1944-ben az ONCSA ügyvezető igazgatója lett. A kalocsai érsekséget gazdasági vállalkozásaiban segítette, az érsek jószágkonnányzója. 1949-ben Ausztriába távozott, Kanadában halt meg. LOMBOS (JÓZSEF) LÁSZLÓ (1887-1963) ferencrendi misszionárius, apostoli prefektus. 1910ben szentelték pappá. Káplán és hitoktató volt Pécsett és Budán. 1916-tól 1918-ig tábori lelkész. 1923-tól a Jászberényben, 1925-től Szolnokon plébános. 1928-tól az USA-ban (New Brunswick) plébános. 1931 és 1948 között Kínában volt misszionárius. Iskolát alapított és vezetett. MACARTUR, DOUGLAS (1880-1964) amerikai katonatiszt. 1913 és 1917 között az amerikai vezérkar tagja Franciaországban. 1930-ban vezérkari főnök. Pearl Harbor után a csendesóceáni hadszíntér főparancsnoka. A Japán elleni hadműveletek („szigetugrások") irányítója. Ő fogadta a Japán kapitulációt. A koreai háborúban az ENSZ-csapatok főparancsnoka. Kínát provokálta és a háború kiszélesítésével fenyegetőzött. 1951-ben Truman elnök leváltotta. MARSHALL, GEORGE CATLETT (1880-1959) amerikai katonatiszt, külügyminiszter. 1917—1918ban az amerikai vezérkar tagja Franciaországban. 1939-ben vezérkari főnök. O adott megbízatást MacArthurnak a csendes-óceáni hadszíntér, Eisenhowernek pedig Németország és Olaszország ellen. 1945-től rendkívüli követ Kínában, 1947-től külügyminiszter. Nevéhez fűződik a Truman-doktrína, és a Marshall-terv kidolgozása. Közreműködött a NATO és a Német Szövetségi Köztársaság létrejöttében. 1950-től védelmi miniszter, 1953-ban béke Nobel-díjjal tüntették ki. MÁRTON ÁRON (1896-1980) az erdélyi egyházmegye püspöke. Középiskoláit Csíksomlyón, Csíkszeredán és Gyulafehérváron végezte (1907- 1915). Érettségi után behívták katonának, az olasz hadszíntérre került. 1919-ben jelentkezett a gyulafehérvári teológiára. 1924ben szentelték pappá. Gyergyószentmiklóson káplán, Marosvásárhelyen hittanár, Vöröstoronyban plébános. Mailáth püspök Gyulafehérvárra hívta püspöki levéltárosnak és titkárnak. Közreműködött a román állam és a Vatikán közötti konkordátum előkészítésében. 1932-ben a kolozsvári egyetem katolikus lelkésze lett. 1938-ban a Szentszék erdélyi apostoli adminisztrátorrá, majd még ebben az évben püspökké nevezte ki. A bécsi döntés után sem hagyta el székhelyét, továbbra is a román fennhatóság alatti Gyulafehérváron maradt. Mint román állampolgár, a magyar politikai életbe nem kapcsolódott be. Több alkalommal felszólalt a háború és a zsidók üldöztetése ellen. 1949-ben