A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

III. FEJEZET FÜGGELÉK

ERNSZT SÁNDOR ( 1870-1938) pápai prelátus, katolikus politikus. 1892-ben szentelték pappá, Nagyölveden és Pozsonyban volt segédlelkész. 1901-ben a néppárt programjával országgyűlési képviselővé választották. Ettől kezdve haláláig, kisebb megszakításokkal képviselő. 1918-ban megalakította a Keresztény Szociális Gazdasági Pártot. A Tanácsköztársaság idején Bécsbe menekült, és ott részt vett az ellenforradalmi Antibolsevista Comité tevékenységben. 1920-ban nemzetgyűlési képviselőnek választották. 1922-ben kinevezték a központi papnevelő intézet rektorának, nagyváradi kanonok, majd pápai prelátus lett. 1930 és 1931 között népjóléti és munkaügyi, valamint közoktatásügyi miniszter. FARKAS ENDRE (1886-1968) ügyvéd, szentszéki ügyész. Mindszenty anyja őt kérte fel, hogy fiát képviselje a másodfokú tárgyaláson, de ezt a bíróság nem engedélyezte. 1951-ben a Grősz-per harmadrendű vádlottjaként nyolc évre ítélték. A váci börtönbe került, ahonnan 1957. január 29-én szabadult. 1959-ben amnesztia és rehabilitáció iránti kérelmet nyújtott be az Elnöki Tanácshoz. Kérelmét Grősz Józsefkalocsai érsek is pártfogolta, mégis elutasították. 1963-ban is kérvényezte az elítéléséhez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítését; eredménytelenül. 1967-ben kérelmét a Budapesti Megyei Bíróságnál megismételte, amire azt a szűkszavú választ kapta, hogy 1967. január 29-én a mellékbüntetésül kiszabott tíz év közügyektől való eltiltás lejárt. FARKAS JÁNOS a Grősz-per idején államvédelmis hadnagy, majd főhadnagy. FARKAS MIHÁLY (1904-1965) kommunista politikus. 1927-től a Csehszlovák Kommunista Párt tagja. 1929 és 1937 között a Kommunista Ifjúsági Internacionálé egyik vezetője. Részt vett a spanyol polgárháborúban. A II. világháború idején a Szovjetunióban magyar hadifoglyok körében végzett propagandamunkát és a moszkvai Kossuth Rádiónál dolgozott. 1945ben belügyi államtitkár, 1948 és 1953 között honvédelmi miniszter. 1945-től 1955-ig az MKP, illetve az MDP KV, PB és Titkárság tagja. 1946-tól a kommunista párt főtitkárhelyettese. 1956 júliusában mint a törvénysértő perek egyik irányítóját kizárták a pártból, letartóztatták. 1957-ben 16 évi börtönre ítélték, de 1961ben kegyelemmel szabadult. Azután könyvkiadói lektorként dolgozott. FERENC JÓZSEF főherceg ifj. (1895-1957) magyar királyi herceg, a felsőház tagja, József főherceg fia. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1921-ben jogi doktorátust szerzett. 1924 óta Budapest fürdőváros kiépítésén, és az idegenforgalom fellendítésén fáradozott. 1930-ban közgazdasági doktorrá avatták. 1927-ben a Petőfi Társaság tiszteletbeli tagjának választotta. Tagja volt az egri Gárdonyi Társaságnak, a nagykőrösi Arany János Társaságnak és a Pen Clubnak. Elnöke a Királyi Magyar Természettudományos Társaság Stella Csillagászati Szakosztályának és alapító elnöke a Palatínus Magyar Tudományos Kutató Társaságnak. FERNBACH PÉTER (1915-1993) disszidált bácskai pap. A gimnáziumot 1925-1933 Apatinban, a teológiát Szarajevóban végezte (1933-1938). 1939-ben Szabadkán szentelték pappá. Segédlelkész Nagyfényben, Bácsszentivánon, 1942től Hódságon, 1944-től Mélykúton, 1945-től Csávolyon, majd Csatalján. 1947-ben Németországba távozott az egyházmegyéből. FETSER ANTAL (1862-1933) győri püspök. Hittudományi tanulmányait Nagyváradon és Budapesten végezte. 1885-ben szentelték pappá. Nagyváradon internátusi tanulmányi felügyelő és papnevelő intézeti lelkiigazgató. 1893-ban szentszéki ülnök, 1895-ben püspöki titkár. 1906-ban paleopoliszi címzetes püspök. Szmrecsányi Pál nagyváradi püspök halála után, mint káptalani helynök kormányozta az egyházmegyét. 1914-ben nevezte ki a pápa győri püspökké. FISCHER-COLBRIE ÁGOST (1863-1925) kassai püspök. A teológiát a bécsi egyetemen végezte (1888-ban doktorált). 1886-ban szentelték pappá. 1888 után Budapesten belvárosi segédlelkész, hercegprímási szertartó és levéltáros, majd szentszéki jegyző, császári és királyi udvari káplán és tanulmányi igazgató a bécsi Augustineumban. 1900-ban esztergomi kanonok és pápai prelátus. 1901-től a bécsi egyetemen a dogmatika helyettes tanára. 1902-től a bécsi Pázmáneum igazgatója lett. 1907-től haláláig kassai püspök.