A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

III. FEJEZET FÜGGELÉK

gálát végzése alól, illetve kiközösítették a katolikus egyházból 1956. november 5-től 1971 .július 15-ig. BIHAR ÁRPÁD TÁDÉ (1906—?) pálos szerzetes. 1934-ben ferences, majd 1938-től pálos szerzetes. Iskoláit a ferenceseknél, piaristáknál és cisztercieknél végezte. 1930-ban érettségizett, a teológiát 1941-ig Pécsett végezte. Ekkor behívták katonának, de 1943-ban már a teológiát is befejezte. A pécsi, pálosszentkúti rendházban és a budapesti Sziklakápolnában élt. A Budapesti Megyei Bíróság 1951. szeptember 26-án 8 évi börtönre ítélte. 1956 februárjában Vácról szabadult. BOGNÁR JÓZSEF (1917-1996) kisgazda politikus. A budapesti tudományegyetemen szerzett filozófia és magyar szakon oklevelet, irodalomból doktorátust. 1943-ban lépett be az FKgP-be. A háború után beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1946 és 1947 között tájékoztatásügyi miniszter, 1947-1949 Budapest polgármestere. 1949 és 1956 között belkereskedelmi, majd külkereskedelmi miniszter. 1956-ban, Nagy Imre kormányában miniszterelnök-helyettes. A Kádár-korszakban különböző tudományos és kulturális területeken dolgozott. 1965-től az MTA levelező, 1973-tól rendes tagja. Több kiemelkedő nyugat-európai társaságnak, így például a Római Klubnak is tagja volt. BOLYÓS REZSŐ ÁKOS (1914-?) 1935-ben lépett be a pálos rendbe. A második világháború idején a pálosszentkúti rendház főnöke, majd Pécsett házfőnök. A Grősz-ügy pálos vonalának másodrendű vádlottja. A Budapesti Megyei Bíróság 1951. augusztus 7-én 10 év börtönre ítélte. 1956 februárjában Vácról szabadult. BOZSIK PÁL (1884-1952) egri, majd székesfehérvári egyházmegyés pap. A gimnázium után Budapesten végezte el a teológiát, ott szerzett hittudományi doktorátust. 1906-ban szentelték pappá, 1916-tól szülővárosában, Gyöngyösön plébános. Templomot, katolikus polgári fiúiskolát és katolikus mezőgazdasági iskolát építtet, illetve alapít. 1922-től tagja a Nemzetgyűlésnek. 1932-ben nyugdíjba vonult és Remetekertvárosban telepedett le, ahol felépítette a Szentlélek-templomot. A háború után kapcsolatba került Mindszenty József prímással, akivel egy katolikus párt szervezéséről tanácskoztak. A Grősz-per másodrendű vádlottjaként tíz évre ítélték. 1952. június 3-án a váci börtönben halt meg. BREYER ISTVÁN (1880-1940) győri püspök. A gimnázium után a teológiát is Budapesten végezte. 1903-ban szentelték pappá, hitoktatóként, káplánként működött. 1907-től Esztergomban teljesít szolgálatot (prímási szertartó, levéltáros). 1913-ban érseki titkár, majd irodaigazgató. 1915-től A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban tanácsos, 1922-ben helyettes államtitkár. 1917-től Esztergomban mesterkanonok. 1929-től esztergomi segédpüspök, 1934-től haláláig győri püspök. CAVALLIER JÓZSEF (1891-1970) újságíró. 1911 után az Új lap, az Alkotmány (1912-1915) és a Budapesti Hírlap (1915-1919) újságírója, majd az Új Nemzedék belső munkatársa (19191921), felelős szerkesztője (1921-1932). 1936 és 1944 között a Búvár című természettudományi lap szerkesztője és kiadója volt. A Magyar Katolikus Püspöki Kar által alapított Szent Kereszt Egyesület védőirodájának vezetőjeként 1939 és 1944 között az üldözött zsidók elhelyezésétjogvédelmét irányította. 1944. november 17-én a nyilasok az egyesület helyiségét megrohanták, Cavalliert is súlyosan megsebesí- tették. 1945-1948-ig követi rangban a Külügyminisztérium tisztviselője volt. Vatikáni követnek szánták, de állomáshelyét sohasem foglalta el. CZAKÓ KÁLMÁN (1919-1985) jogász. 1948 és 1950 között a BM, majd az Igazságügy Minisztérium munkatársa. 1952-ben az igazságügy-miniszter helyettese, 1953-tól 1955-ig legfőbb ügyész. CZAPIK GYULA (1887-1956) egri érsek. 1910-ben szentelték pappá. Szegeden és Temesváron volt teológiai tanár. A Tanácsköztársaság után különböző katolikus lapok szerkesztője, munkatársa (Havi Szemle, Egyházi Lapok, Szív). 1929-ben nagyváradi kanonok, 1930-ban címzetes apát, 1935-től pápai prelátus. 1939 óta veszprémi püspök, majd 1943-tól egri érsek. CZETTLER JENŐ (1879-1954) közgazdász, egyetemi tanár, agrárpolitikus. Az MTA levelező tagja (1922-1949). 1918-ban a Magyar Gazdaszövetség igazgatója, majd alelnöke lett földművelésügyi államtitkári címmel. 1920-tól kisgazda parlamenti képviselő. 1921-ben kilépett a