A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET DOKUMENTUMOK
Dr. Gombos Károly válasza: Grősz Józseffel megbeszélve eladtuk és Nyugatra csempésztük a nagy nemzeti értéket képviselő ún. Kalocsai Kódexet 1949 májusában - amikor a kalocsai érsekség gazdasági ügyeit is vezettem, mert Lémájer Nyugatra szökött - felkeresett régi ismerősöm dr. Szálai Béla B-listás horthysta miniszteri tanácsos és közölte, hogy a Svájcban élő Faragó nevü disszidens antikvárius 475 ezer forintért megvásárolná a Kalocsai Kódexet. Elmondta Szálai, hogy a vételárat Nyugatról futár útján illegálisan kapjuk forintban, különböző részletekben, ezeket tőle fogom kézhez kapni. Megállapodásunk előtt közöltem Szálaival, hogy az illegális üzletkötést megbeszélem Grősszel. Grősz 1949 májusában tájékoztattam a Szálaival folytatott megbeszélésemről, a 475 ezer forintos vételárról. Megbeszéltük Grősszel, hogy a müértékek állami számbavétele várható, s ez is indokolttá teszi a Kalocsai Kódex kicsempészését Nyugatra, s emellett nagyobb összegű pénzhez is jutunk. Grősszel folytatott megbeszélésem után, emlékezetem szerint 1949 júniusában átadtam Szálainak a Kalocsai Kódexet, mely valamivel nagyobb volt, mint egy szabványos misekönyv, kb. tenyérnyi vastagságú, sárgás barnás, erősen kopott, bőrszerü kötésben. Röviddel ezután különböző részletekben, utoljára 1949 végén összesen kb. 180 ezer forintot vettem át Szálaitól a Kalocsai Kódex vételára fejében. Közben Grősszel azt is megbeszéltük, hogy a Kalocsai Kódex még Nyugaton lévő még esedékes vételárát a bécsi Pázmáneumban Leopold Antal rektornál helyezzük letétbe valutában, mert a háború közeli kitörését vártuk és biztosabbnak tartottuk, ha a pénzünk nem bankban, hanem megbízható magánszemélyeknél van letétben. Ezután megállapodtunk Szálaival a kódex fennmaradt vételárának letétbehelyezéséről azzal, hogy ha szükségünk van pénzre, a kért összeget megkapjuk. Mivel a Nyugatra csempészett Kalocsai Kódex vételárának nagyobb része még esedékes, az üzlet jelenleg is folyamatban van. 1949 végén egy Szálai Bélától átvett lista alapján 9 db ősnyomtatványt emeltem ki a kalocsai érseki könyvtárból és adtam át Szálainak, hogy juttassa ki illegálisan Nyugatra. Kivettem az ősnyomtatványok nyilvántartási lapjait is és dolgozószobámban elrejtettem, nehogy ezek alapján kiderülhessen az értékes ősnyomtatványok hiánya. Grősz Józseffel az ősnyomtatványok eladását és Nyugatra csempészését is megbeszéltem. Szálaival vételárban nem állapodtunk meg, mert nem tudtuk az ősnyomtatványok értékét, de Szálai biztosított, hogy a lehető legmagasabb árat fogjuk kapni az ősnyomtatványok Nyugatra csempészése után. Szálai a 9 db ősnyomtatvány átvétele után kb. 1 hónap múlva Kalocsán átadott nekem zálogként 4 db briliáns gyűrűt, melyeket Péchy Stefánia tanítónő kalocsai lakásán rejtegettem. Az ősnyomtatványokért vételárat ez idáig még nem vettem át, így ez az illegális üzletkötés is folyamatos.
