A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET DOKUMENTUMOK

A „preparálást" alezredes előadója ma folytatta. Igen aprólékosan végigment az összes részleteken, amit Grősz leírt, azzal általában meg volt elégedve, csak egy meg­jegyzése volt: Grősz nem veszi szívesen azt, hogy neki ismételten le kell írni a vallo­mását, habár csak kivonatosan is. Szerinte elegendő lenne, ha a jegyzőkönyvét tanul­ná meg. Azonban most már mindenbe beletörődik, és szívesen csinálja, csak már túl legyen ezen a komédián. Végeredményben megérti azt, hogy erre nagy súlyt helyez­nek, és neki is van annyi esze, hogy a tárgyaláson való magatartást illetően a saját ér­dekeit tartja szem előtt. 4. ) A védő olyan, mintha bíró volna. Igaz, hogy nem is viselkedhet másképp, mert végeredményben meg van kötve a keze. Az ügyvédi kamara elnöke nem lehet olyan ember, aki nem szolgálja ki ezt a rendszert. Elég részletesen átbeszélték az egész kér­dést és a védő talált is néhány olyan jelentéktelen momentumot, amit enyhítő körül­ményként fog felsorolni. 436 Grősz szerint azonban az egész védő kérdés csupán for­malitás. Arról, hogy Grősz az utolsó szó jogán felszólaljon-e, a védővel nem beszélt. 5. ) Mióta a tárgyalásra készítik elő, mindenki nagyon udvarias és előzékeny, egy­szerre megváltozott a modor. Persze ez annak az érdekében van, hogy Grősz rende­sen viselkedjen a tárgyaláson. Grősz úgy látja, hogy a tárgyalás helyes mederbe[n] való lebonyolítása itt minden­kinek úgyszólván nagyobb érdeke, mint neki, és így mindenki idegesebb, mint ő. 6. ) Grőszt nagyon elkeserítette, hogy az orvos szívbajára való hivatkozással meg­tiltotta neki a fürdést és a sétát. Megjegyezte, hogy még csak az kell, hogy a dohány­zástól is eltiltsák. Ebben az esetben tényleg meg is betegedne. Őrnagy előadója azon­ban megmagyarázta neki, hogy miért volt szükséges a fenti tilalom, amibe Grősz belenyugodott. Grősz úgy látja, hogy igen nagy súlyt helyeznek arra, hogy a tárgyaláson egészsé­gesenjelenjen meg. Ő is átérzi ennek a jelentőségét, és igyekszik betartani az orvosi utasításokat. Fejét most lelkiismeretesen kezeli és örül neki, hogy ekcémája gyógy­ulóban van. 7. ) Kárörvendve újságolta, hogy valamelyik nap - miközben őrnagy előadója visszakísérte - ismételten majdnem összeakadtak egy őrizetben lévő püspöktársával. 8. ) Mikor tegnap Péter altábornagy azt kérdezte tőle, hogy van-e valami panasza, nem jutott eszébe bejelenteni egy őrvezető magatartását, aki a mostani délutáni őrség parancsnoka. Grősz eleinte gúnyos megjegyzéseket tett erre az emberre, elnevezte IV. Napóleonnak. Pár nap óta azonban az őrvezető magatartása Grőszt erősen idege­síti. Grősz véleményében van valami túlzás is, azonban tény az, hogy az őrvezető Dr. Joannovich Emil ügyvéd a kalocsai érsek védelmében a tárgyaláson arra hivatkozott, hogy Grősz Józsefet a rangban felette álló Mindszenty József vonta be az összeesküvésbe, és utasította annak folyta­tására. A védő igyekezett az érsek „rossz szellemeivel" bizonyítani Grősz József részvételét a szervez­kedésben. Továbbá: „mérlegelje a bíróság a vádlott javára, hogy gondolatait, érzéseit döntő elhatározás­sá, elhatározásait pedig valósággá és tettekké soha nem is válthatta volna." Vö. Grősz József és társai bűnpere. Bp., 1951, 274-282. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom