A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET DOKUMENTUMOK

gát bűnösnek. A jegyzőkönyv aláírása után az ügyész kihirdette előtte előzetes letar­tóztatásba helyezését és közölte, hogy az így eltöltött idő a büntetésbe beszámít. Grősz nem tudta mire vélni, hogy az ügye ilyen hirtelen fordulatot vett. Őrnagy előadója vallomásának egy részét nem fogadta el, alezredes előadója is kifogásolta, hogy valamit elkent a szerzetesrendekre vonatkozó vallomásánál. Ezeket a kérdése­ket az előadók nem tisztázták vele és a jegyzőkönyvben a kifogásolt módon szerepel­nek. De az előadók eddigi magatartása is arra mutatott, hogy nekik nem sürgős az ügy. Most pedig egy nap alatt elkészítették a végleges jegyzőkönyvet és már az ügyé­szi kihallgatáson is túl van. Grősznek gyanús ez a gyors befejezés, úgy véli, hogy van valami a háttérben, ami az összeesküvés azonnali letárgyalását szükségessé teszi. ­Az ÁVH utasítást kaphatott a pártból az ügy gyors befejezésére, de Grősz nem is gya­nítja, hogy ennek mi lehet az oka. Mindezek elmondása után aludni akart menni, de sokáig nem aludt el. Rövid szu­nyókálás után felkelt, ismét arról beszélt, hogy gyanúsnak látja ügyének gyors befeje­zését. Izgatott lelkiállapotban van, nem találja a helyét. Imádkozni kezd, de látszik rajta, hogy másutt jár az esze. Minden miatyánk után egy-egy ujjának helyzetén változtatni szokott. Ellenőrzésképpen én is mondtam ma­gamban a miatyánkot és többet is el tudtam mondani az alatt az idő alatt, míg ujjai helyzetén változtatott. Imáját befejezve nagy hangon kijelenti, hogy mindenesetre megnyugtató dolog előzetes letartóztatásban lenni. Hozzáteszi azonban, hogy ezek csak az első órák, kí­váncsi, mi lesz majd a folytatás. Mi lesz a következő lépés, előadói ki fogják-e még hallgatni. Majd közömbös témáról kezd beszélni, látszólag kedélyesen. Szokásától eltérően állva beszélget. Benyomás: Grőszt nagyon meglepte az ügyészi kihallgatás. Egyrészt örül neki, mert vége a vizs­gálatnak, ez a jókedv azért kissé tettetett, másrészt idegesíti az, hogy az ügyészi ki­hallgatás teljesen váratlanul következett be. A váratlan fordulat mögött nem taktikai fogást sejt, hanem inkább annak politikai jelentőséget tulajdonít. Izgatottságát le akarja gyűrni, el akarja a figyelmét terelni a központi problémáról, ezért is kezdeményez közömbös beszélgetést. Igyekszik saját maga előtt is úgy feltűnni, hogy neki a gyors befejezés kedvező, gyanítja, hogy kellemetlen napjai következnek. Viselkedése azonban természetesnek ítélhető, visszagondolva magam is így visel­kedtem hasonló helyzetben. Idegességére jellemző, hogy imádkozni sem képes, ami eddig még nem történt meg vele. BFL XXV. 4. fi 001211/1951; 744/1990. Grősz József és társai, 105-106. p. Gépelt, hitelesítés nélküli másodpéldány.

Next

/
Oldalképek
Tartalom