A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET DOKUMENTUMOK
3.) A szétszóródott szerzetesek iparkodjanak mielőbb kapcsolatot találni elöljáróikkal és viszont; szerzetesi fegyelem szempontjából elöljáróiknak, egyébként azonban tartózkodási helyük püspökének tartoznak engedelmességgel. A szerzetesrendek működési engedélyének megvonása után (1950. szeptember 7? 66 ) a szerzetesfőnökök vagy legalábbis nagy részük nem akart belenyugodni az új helyzetbe. Volt, mint pl. a jezsuita tartományfőnök, aki azt hangoztatta, hogy egyházjogi szempontból nem történt semmi, ő tovább is úgy rendelkezik a rendtagokkal, mint eddig. En magam nem láttam, de hallottam, hogy egyes elöljárók körleveleket intéztek volt alattvalóikhoz, rendelkeztek volt alattvalóik keresete felől, fogadalmukhoz való bocsátásról és fogadalomújításokról, sőt mint a kalocsai iskolanővérek általános főnöknőjének hozzám intézett levele mutatja, új jelentkezők felvételének gondolatával is foglalkoztak. Elismerem, hogy a szerzetesi szervezetnek ilyetén folytatásához az általam kiadott utasítás alapot szolgáltatott, bár nem ez volt a célja. A püspöki kar a szerzetes elöljárók fenti eljárást mindig helytelenítette és őket saját érdekükben is az ilyenektől való tartózkodásra intette. E mellett nem tagadom, hogy az utasításnak célja az is volt, hogy a szerzetesi lelkület ébren tartásával és a volt rendtagok összetartásának ápolásával a szerzetesrendeket átmentsük a remélt jobb időkre. Illegalitásban élő szerzetesfőnökökről nincs tudomásom. Hogy a múlt [év folyamán] voltak ilyen elöljárók és szerzetesek, azt tudtam és tudták a kormánybizottsággal tárgyaló püspöktársaim is; ezek ügyének rendezésére a belügyminisztérium, kérésünkre módot adott; mikor később, októberben megtudtuk, hogy sokan közülük a kedvező alkalmat nem használtak fel, Hamvas püspök útján figyelmeztettük a szerzeteselőljárókat a következményekre. Ha ennek ellenére egyesek illegalitásban maradtak, csak magukra vethetnek. Megjegyzem, hogy a kormányzatul] 1950 nyarán folytatott tárgyalások nagy részét a szerzetesek ügye foglalta le. 367 Ismételten szóba került, hogy a feloszlatott szerzetek tagjai hárman-négyen együtt lakhassanak; a kormánybizottság ezt nem ellenezte, csak azt kötötte ki, hogy az így együttlakók ne alkossanak szerzetesközösséget napi szentmisével, a szomszédokat [...j 368 hangos imádságokkal és éneklésekkel. Azt sem kifogásolta a kormánybizottság, hogy a volt szerzetesek mint világi papok volt szerzetestemplomokban kapjanak lelkipásztori alkalmazást. Bpest, 1951. június 11. Grősz József Történeti Hivatal V-105752/1. Grősz József és társai. 288-290. p. Kézírásos tisztázat. Lásd az I. fejezet 9. számú lábjegyzetét. 367 Vö. Gergely Jenő: Az 1950-es egyezmény és a szerzetesrendek feloszlatása Magyarországon. Bp., 1990. 368 Nem olvasható.
