A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET DOKUMENTUMOK

Másrészt: Az a felfogása, hogy „sohasem volt, hogy valahogy ne lett volna". Látszólag ez utóbbi tulajdonsága ellentmond az előbbinek. Ez azonban csak látszólagos, mert közel 25 évig volt püspök és az a „valahogy" nála mindig a jómódot jelentette. Ragaszkodik a jómódhoz, a kényelemhez, ennek érdekében mindenre képes. Jó példa erre az, hogy előadójától breviáriumot és fésűt kért, nem pedig breviáriumot és rózsafüzért. Rosszabb életviszonyok közé való helyezéssel meg lehet félemlíteni. A kétnapos fegyelmit sokat emlegeti, utána megszűnt a hetvenkedése. Állandóan azt mondja, hogy akkor megtanulta, hogyan kell itt viselkedni. Végtelenül önző. A kormányzat és az egyház közötti megegyezés egyik akadályaként személyi sérelmeit tekintette. Ösztöntulajdonságai közül élenjár az, hogy szereti a gyomrát és sokat alszik. Nemi kérdések kevésbé érdeklik. Korához képest igen jó kondícióban van, egészségügyi panaszai nincsenek. Benyomásom szerint szív- és epebántalmai inkább arra voltak jók, hogy kényelmesen, kórházban tölthessen néhány hetet. Kedélyes, jó humorú. Szellemi képességei igen jók. Kiváló emlékezőtehetsége van. Jó megfigyelő. Műveltsége és képzettsége teljesen egyoldalú. Egyházi tudása igen nagy, különös erőssége az egyházigazgatás. Jól tudja még az egyház történelmét. Általános műveltsége azonban igen alacsony. Családjához való kapcsolata teljesen laza, családjáról eddig egy szót sem beszélt. Politikai beállítottsága főpapi helyzetéhez igazodik, a Vatikán lelkes híve, azt az egész világ felett uralkodó politikai szervnek is tartja. Antiszemita. Meggyőződésből gyűlöli a rendszert. Cselekményeit nem bánta meg, csak azt bánja, hogy az összeesküvésbe belekeveredett. Komolyan hisz a reakció győzelmében. Úgy véli, hogy a szocializmus egy betegség, melyet az Isten szabadított rá az emberiségre, hogy azt hitetlenségéből felrázza. Szerinte az egész világ átmegy ezen a betegségen, utána majd visszatér az egyház uralma. Alezredes előadójához jobban vonzódik, azt szimpatikusabbnak és egyházi téren nagyobb tudásúnak tartja. őrnagy előadójától fél, nem szimpatikus előtte, szellemi képességeit magasra értékeli. BFL XXV. 4. fi 001211/1951; 744/1990. Grősz József és társai. 129-130. p. Gépelt, hitelesítés nélküli másodpéldány.