A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET DOKUMENTUMOK
A fenti értékek a Mindszentytől 1945-ben és 1946-ban kapott 4900 USA dollárból és 1200 svájci frankból, továbbá az 1949 márciusában disszidált Lémájer Béla gazdasági intézőm által illegálisan folyamatosan vásárolt angol font és törtarany mennyiségekből maradtak meg. A hiányzó valutakülönbözetet őrizetbe vételemig rendszeres adományok formájában 10-20-50 dolláros tételekben az érsekség papjainak, dr. Gombos Károlynak, dr. Gyctvai Péternek, dr. Sztrilich Károlynak és másoknak, a kalocsai iskolanővéreknek, az illegalitásban élő és nyugatra szökő személyeknek adtam. Beismerem, hogy 1949 második felétől Szálai Béla volt horthysta kultuszminisztériumi osztálytanácsoson keresztül állandó illegális kapcsolatot tartottam fenn Lémájer Béla disszidált volt gazdasági intézőmmel és az ugyancsak disszidált Zágon volt győri kanonokkal. Szálai útján - Gombos Károly volt irodaigazgatóm segítségével - illegálisan külföldre juttattam a nagy nemzeti értéket képviselő ún. „Kalocsai Kódexet". A kb. 400 ezer forint vételárból Gombos csupán 25 ezer forintot vett át, az ellenérték túlnyomó részét valutában letétbe helyeztettük a bécsi Pázmáneumban. A „Kalocsai Kódexnek" 1949 második felében történt kicsempészése után, tudtommal és beleegyezésemmel Gombos Károly még nyolc darab ún. „ősnyomtatványt" is eladott illegálisan és kijuttatott külföldre, Szálai Béla révén. Tudomással bírtam róla, hogy a svájci vevő - Faragó disszidens magyar antikvárius - 25 müértékről állított össze listát a kalocsai érsekség tulajdonában lévők közül, s a fenti kilenc könyvet ennek a listának alapján adtuk el. Megemlítem, hogy a fenti nemzeti értékek kicsempészésével és illegális értékesítésével nemcsak a Magyar Népköztársaság törvényeit sértettük meg súlyosan, de kijátszottuk egyúttal a vatikáni rendelkezéseket is, melyek szerint nem lett volna szabad előzetes vatikáni engedély nélkül eladni ezeket az érsekség birtokában lévő müértékeket. Beismerem, hogy 1949-től Szálai Bélán keresztül, illegális futár útján több alkalommal kaptam Zágon disszidált volt győri kanonoktól, a fasiszta magyar emigránsok apostoli visitátorától nagyobb pénzösszegeket, összesen kb. 330 ezer forintot. Saját részemre 1949 második felében 10 ezer forintot, 1950 tavaszán 70 ezer forintot és 1950 őszén 100 ezer forintot kaptam. Az 1950 augusztusában kapott 150 ezer forintot 50-50 ezer forintnyi összegekben Szálai Bélával elküldtem a cisztercita, a piarista és a premontrei rendek részére. A fenti, illegális futárral érkezett pénzösszegekkel kapcsolatban 1951 márciusában Szálai Béla egy Lémájer Bélától illegálisan érkezett rejtett szövegű levelet hozott, kb. a következő tartalommal: „Nagypapa értesítse a sofőr kollégát, hogy Vendel és ő megkapták a pénzt." „Nagypapa" az én fedőnevem volt, míg „Sofőr kolléga" Zágon kanonoké, aki úgy látszik aggódott, hogy nem kaptuk meg a pénzösszeget. Az illegális levélben szereplő Vendel, Endrédy Vendel volt, a ciszterci rend főnöke, akinek a részére az illegális pénzből 50 ezer forintot küldtem Szálai Bélával.
