A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET DOKUMENTUMOK
mondták be. A rádiót sem ő hallgatta, hanem valaki tájékoztatta. Az esketés abban a templomban történt, ahonnan annak idején a Habsburg-család elindult. Kb. 1000 vendég volt meghíva és mintegy 100 mágnás díszmagyarban jelent meg. A pápa külön levélben gratulált Ottónak. Az ő csoportjuk tulajdonképpen nem állt Ottóval összeköttetésben, hanem az amerikaiakkal. Nekik az volt a törekvésük, hogy a rendszerváltozás esetén a disszidált politikusok - akik az országot súlyos helyzetben itt hagyták - ne kerüljenek pozícióba, hanem - legalább átmenetileg - azokból alakuljon a kormány, akik itthon maradtak. Grősz szerint szó sem lehet arról, hogy Varga Béla, Nagy Ferenc és ilyfajta politikusok, akiknek kezében volt a hatalom, de azt kiengedték, most újra szerephez jussanak. Legfeljebb arról lehet szó, hogy bizonyos szakembereket vegyenek igénybe. így pl. Bárányi Lipótot, 275 aki az egész világon elismert pénzügyi szaktekintély, és akit tulajdonképpen az angolok erőszakkal vittek ki az országból, hogy megmaradását biztosítsák. Grősz hallott arról, hogy a disszidálok is szerephez akarnak jutni és azok híveinek is van Magyarországon tábora. Nem ezzel a beszélgetéssel kapcsolatosan Grősz megemlítette [sic!], hogy alapjában véve mindenki a békét óhajtja és ha most visszagondol arra, hogy ő miket cselekedett, akkor elszégyelli magát, hogy hogyan lehetett ilyen ostoba. BFL XXV. 4.f. 001211/1951; 744/1990. Grősz József és társai. 55-56. p. és Történeti Hivatal V-105752/1. Grősz József és társai. 285-286. p. Gépelt, hitelesítés nélküli másodpéldány. Helyesen: Baranyai Lipót.