A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET DOKUMENTUMOK
36. GRŐSZ JÓZSEF ÖNVALLOMÁSA 1951. május 27. Ad 1.) Biztos, hogy P. Szabó László pálos atya 1949 tavaszán felkeresett Budapesten -valószínűbb, hogy a Széher úti kórházban, mint a Közp[onti] Szemináriumban, mert március-április hónapban öt hétig a kórházban feküdtem, és az április 6-i konferenciára is onnan mentem be Kovács szombathelyi püspökkel és csak a konferencia idején tartózkodtam a Közp[onú] Szemináriumban, ebédre már visszamentünk a kórházba; a májusi konferenciára a Szent Imre herceg úti Szent Margit Intézetből mentem be Papp győri püspökkel és szintén csak a konferencia idején tartózkodtam a Közp[ont\\ Szemináriumban, illetve utána még körülbelül egy félóráig, mely alatt Czapik érsek és Hamvas püspök társaságában az országos választások ügyében a kormányhoz intézett válasziratunkat tárgyaltuk és változtattuk meg Antall volt miniszterrel és Bognár vagy Ortutay miniszterekkel és egy harmadik személlyel, akit megnevezni nem tudok; ez alkalmakkal P. Szabó legfeljebb a folyosón beszélhetett volna velem másokjelenlétében 1-2percig; a Központi Szemináriumban csak a Margit Intézet kiürítése óta, pontosan 1950. június 19-e óta van lakásom. - P. Szabó a pálos tartományi főnök nevében kápolna berendezésére kért engedélyt a rend soltvadkerti szőlőjében az olt. dolgozó rendi testvérek érdekében és azért, mert egy felszentelt papot akarnak odaküldeni; említette, hogy P. Ferencet akarja a rendfőnök odaküldeni, akinek uszító tartalmú beszédei és orosz katonák meggyilkolásának gyanúja miatt bujkálnia kell. Az engedélyt elvben megadtam azzal, hogy majd írásban is kérjék; a P. Ferencre vonatkozó közlést megjegyzés nélkül tudomásul vettem. A kápolna felszerelése, illetve érsekhalósági felülvizsgálása után az engedélyt írásban is kiadtam. Ennek megtörténte után, ugyanezen év őszén P. Szabó felkeresett Kalocsán és a Soltvadkertre helyezett P. Ferenc számára gyóntatási joghatóságot kért, megismételve róla a fentieket. Előszóval azonnal megadtam a jurisdictiót P. Ferencnek, tudomásul véve, hogy Lelkes Pascal néven bujkál; megadtam neki a gyilkosság gyanúja dacára, arra gondolva, hogy a tartományfőnök bizonyára meggyőződött a gyanú alaptalanságáról, különben nem kért volna P. Ferenc részére jurisdictiót; nekünk az ilyen kérések elbírálásánál mindig elég volt a rendfőnök előterjesztése, alattvalóiért ő lévén felelős. Utóbb P. Ferenc a jurisdictiót írásban is kérte, de már Lelkes Pascal névre.