A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
I. FEJEZET BEVEZETÉS
mára nyújtott fedezéket, de „bizonyos fokig megköti a kezünket élesebb eszközök alkalmazásánál az imperializmus klerikális ügynöksége ellen". Valójában eddig sem, és eztán sem tartotta vissza a kemény fellépést szorgalmazó kommunistákat semmi attól, hogy még határozottabban lépjenek fel az egyház ellen. A folytatásból kiderül, hogy a módosítás éppen arra irányult, hogy - egy újabb „komoly csapással a klerikális reakcióra" - az alsópapság előtt bizonyítani lehessen, hogy a jóhiszeműen megkötött egyezményt a klerikális reakció szegte meg. „Jelenleg a döntő: a püspökök leleplezése a nép színe előtt. " A szerzetesekre a kommunisták úgy tekintettek, mint tízezer illegális reakciós agitátorra. Korábban legalább egy-egy házban éltek zárt közösségekben, de 1950 után az egész országban szétszórva. A problémára Grősz is rámutatott a május 21-i fogdajelentés tanúsága szerint: „A szerzetesrendek tulajdonképpen csak papíron szűntek meg, mert rendelettel nem lehet megszüntetni a szerzetes[i] fogadalmat. [...] Végeredményben tehát a szerzetesrendek megmaradtak külsőségek nélkül és nehezebb körülmények között élik életüket. " I7 A határozattal kapcsolatos másik lényeges kérdés az „Állami Egyházi Hivatal" felállítására vonatkozó javaslat. Magyarországon viszonylag későn jött létre az AEH. A Szovjetunióban 1943 óta működött a Minisztertanács felügyelete alá rendelt Egyházügyi Tanács. Romániában az 1948. augusztus 3-án elfogadott „kultúrtörvény" alapján szervezték meg az úgynevezett Felekezetügyi Hivatalt. Bulgáriában a hitfelekezetekről szóló 1949. évi február 26-i törvény biztosította a jogcímet a Minisztertanács alá rendelt egyházi kérdésekkel foglalkozó hivatal megalakításához. Csehszlovákiában 1949. október 14-én állították fel az Állami Egyházügyi Titkárságot, Lengyelországban pedig 1950. április 19-én hozták létre az Egyházügyi Hivatalt. De 1951 januárjától működött már a kínai Államtanács Egyházügyi Hivatala is. 18 A szocialista országok hasonló intézményei mintájára, az ÁEH volt hivatott ellenőrzést gyakorolni a magyarországi egyházak felett. Feladata volt az egyházak és a népköztársaság egyezményeinek betartatása is. Minden hatáskört, ami addig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumra tartozott, a Minisztertanácshoz utaltak, azaz lényegében a kommunista pártnak felelős egyházügyi hivatalhoz. A legfontosabb megválaszolandó kérdés, hogy miért volt szükség egy a katolikus egyház ellen irányuló monstre perre és miért éppen Grősz József lett a fővádlott? A kalocsai érsek a magyar katolikus egyház hierarchiájában az esztergomi érseket követi. Ha az esztergomi és a kalocsai érsek is akadályoztatva van hivatalának betöltésében, akkor a rangban harmadik, az egri érsek következik. A kommunisták úgy látták, hogy az 1950-es megállapodás ellenére sem hajlandó a püspöki kar Grősz vezetésével a kívánt módon együttműködni. Kézenfekvőnek látszott, hogy a kalocsai 17 Lásd a 16. számú dokumentumot. Grősz József fogdái magatartásáról készült május 21-i jelentés folytatása. I!< Balogh Margit: Egyházügyi hivatalok. História, 1991. 5-6. szám. 24. p. és Gabriel Adriányi: Geschichte der Kirche Osteuropas im 20. Jahrhundert. Paderborn - München - Wien - Zürich, 1992, 87., 132. és 158. p.
