A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET DOKUMENTUMOK
Megígérte továbbá a miniszteri bizottság, hogy mindazokat a szerzeteseket, akik vagy az állami iskolákban, vagy a közkórházakban keresnek alkalmazást, vagy [a] termelőmunká[ban] akarnak részt venni, szívesen alkalmazni fogják anélkül, hogy ideológiai szemináriumokon volnának kötelesek részt venni, vagy bármit tenni, ami lelkiismeretükkel ellenkezik. Mindezeket azonban az állam vezetői azzal a feltétellel engedélyezték, hogy az egyház és állam közötti függő kérdések, valamilyen a püspöki kar és kormány által aláírt megállapodással rendeztetnek. Hosszas vitatkozás után végül megállapodtunk a mellékelt formulában, amelyet a püspöki kar augusztus 29-én elfogadott, hogy nagyobb bajok elkerültessenek, főképpen pedig, hogy legalább néhány szerzetesrendet részben megmentsünk, a szerzeteseket a deportációtól megmentsünk és a lelkipásztori munkát lehetetlenné ne tegyük. A megállapodás szövegéből nyilvánvaló, hogy nincs szó benne az egyház és állam viszonyának generális rendezéséről, amely egyedül az apostoli Szentszékhez tartozik, hanem bizonyos ígéretekről, amelyek nem sértik az apostoli Szentszék jogait, mert nem mások, mint maguknak a püspököknek az ígéretei, akik „kemény uraknak vannak alávetve", és a tényleges uralom alatt kötelesek főpásztori munkájukat végezni. 181 A hívek a püspöki kar döntését megnyugvással fogadták, sokan bizonyos fellélegzéssel, de azért akadtak kevesen, akik azt kárhoztatták, nem nyíltan, hanem névtelen levelekben. Csatolom a „Szív" katolikus hetilap 182 kommentárját, amely jól világítja meg a püspöki kar szándékát, ugyancsak a szerzetes elöljárók levelét, amelyet a megállapodás után önként hozzánk juttattak. Szeptember 7-én azután megjelent a Népköztársaság Elnöki Tanácsának rendelete a szerzetesrendek feloszlatásáról, amelynek végrehajtása június hónapban tényleg megkezdődött. 183 Jelenleg kevés kivétellel az összes szerzetesek megvannak. A papnövendékek, az egyházmegyei szemináriumokban készülnek a papságra, a papok nagy részben lelkipásztori munkát végeznek, részint a szerzetesplébániákon és templomokban, részint más egyházmegyei plébániákon. Kb. 100-an a visszaadott iskolákban tanítanak, szerzetesi ruhájukban, kb. 50-en a meghagyott szerzetek központi kormányzásában tevékenykednek, mások más egyházi munkakörökben (pl. 6 jezsuita a kalocsai kis szemináriumban tanít) dolgoznak, 1 1 A tárgyalások menetéhez és a következményekhez vö. Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház tizenhét esztendeje. München, 1988, 54-96. p. és Gergely Jenő: Az 1950-es egyezmény és a szerzetesrendek feloszlatása Magyarországon. Bp., 1990. 182 A Szív című katolikus hetilap 1915 és 1957 között jelent meg. A Jézus Szíve Szövetség adta ki. Az ötvenes években Reisz Elemér és Kollár Ferenc szerkesztette a lapot. 183 Az Elnöki Tanács 1950. évi 34. számú törvényerejű rendelete megvonta a magyarországi szerzetesrendek működési engedélyét. A rendelet 23 férfi (2582 taggal) és 40 női szerzetesrendet (8956 taggal), 635 rendházat érintett. „ 1. § A Magyar Népköztársaság területén a szerzetesrendek működési engedélye ennek a törvényerejű rendeletnek a hatálybalépésével megszűnik. Nem vonatkozik ez a rendelkezés a katolikus egyházi iskolákban a tanítás ellátására szükséges megfelelő számú férfi és női tanítórend működési engedélyére." Magyar Közlöny, Bp., 1950. szeptember 7. 155-156. p.
