A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

volna, de elhatározták, hogy január 8-án a kormány képviselői és a püspökök folytatni fogják a megbeszéléseket. Azonban január 7-én - Mócsy Imre jezsuita atya közvetítésével - a főpapok kézhez kapták a Szentatya világos útmutatását. A pápai levél teljesen megváltoztatta a püspöki kar tagjainak és elnökének viselkedését. „ Grősznek az volt a véleménye a levél elolvasása után, hogy most már legalább nincs rajtuk a felelősség. [...] Az egri érsek arra a kérdésre, hogy most mi jöhet, lemondóan azt feleli, hogy »a mártíromság«. "

4 A főpapok kedélyállapota ugyan nem sokat javult, továbbra is el voltak készülve a legrosszabbakra, ugyanakkor végre határozott utasítást kaptak jövőbeni cselekedeteikre nézve. A Grősz József vezette püspöki kar ettől kezdve egészen 1950. augusztus végéig sikeresen elhárított minden próbálkozást a megegyezés kikényszerítésére. Pedig a kommunisták mindent elkövettek, hogy megtörjék a katolikus egyház ellenállását. 1950. június elején Révai József foglalta össze a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége előtt a klerikális reakció elleni harc eredményeit és a párt előtt álló feladatokat.

5 Révai beszédében leghatározottabban a püspöki kart támadta, mint a klerikális reakció legfőbb hazai támaszát, és mint a béke ellenségét. Ugyanakkor a párt és állam támogatását helyezte kilátásba a néphez hü alsópapság azon elemei számára, akik püspökeikkel szemben is kiállnak a béke ügye és a népi demokrácia mellett. A párt fokozta a klerikális reakció elleni propagandát és az egyházi ideológia elleni felvilágosító munkát. Az adminisztratív és megszorító intézkedések egy időben, de több oldalról érték a katolikus egyházat. A népköztársaság kormányával végül 1950. augusztus 30-án megkötött megállapodás

6 rendkívül összetett problémát vet fel. Nemcsak a szerzetesrendek elleni állandó támadások járultak hozzá az egyezmény elfogadásához, hanem többek között a magyar katolikus egyháznak a Szentszéktől történt teljes izolációja; a hitoktatás és az egyházi gimnáziumok helyzete; a békepapi mozgalom életre hívása; egyes püspökök elleni nyílt, megalázó támadások.

7 4 Történeti Hivatal O - 13405/1. Magyar Római Katolikus Püspöki Kar. 172. p. 5 MOL M - KS 276. f. 52/12. őe. MDP KV ülésének jegyzőkönyve ( 1950. május 31. és június 1.). A püspöki kar elismerte a Magyar Népköztársaság államrendjét és alkotmányát, és ígéretet tett: hogy az egyház törvényei szerint megbünteti azokat, akik fellépnek a népköztársaság ellen; a jövőben felhívja a híveket, hogy működjenek közre az ötéves terv megvalósításában; a papságot intette a mezőgazdaság szocialista átszervezése ellen való fellépéstől; hogy a békemozgalmat támogatja a jövőben. A Magyar Népköztársaság kormánya ugyanakkor garantálta az alkotmányban egyébként is lefektetett vallásszabadságot, valamint a katolikus egyház működési szabadságát. Felajánlotta 6 fiú és 2 leányiskola visszaadását, és engedélyezte, hogy ezekben megfelelő számú szerzetes tanerő működjön. A kormány megígérte, hogy az egyház elemi szükségleteinek fedezéséről gondoskodik, 18 évig arányosan csökkentve megfelelő összeget utal ki az egyházi célokra. Garantálta a papság illetményének kifizetését. A megegyezés teljes szövegét a Kis Újság 1950. szeptember 1-jci száma után idézi: A magyar katolikusok szenvedései 1944-1989. Havasy Gyula dokumentumgyűjteménye. Bp., é. n. [1990] 126-127. p. A megegyezés 1990. február 6-ig érvényben volt, ekkor Németh Miklós akkori miniszterelnök és Paskai László bíboros, esztergomi érsek közös nyilatkozatban kölcsönösen semmisnek mondta ki és felbontotta azt. 7 Az események pontos, tárgyilagos összegzését adja: Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház tizenhét esztendeje. München, 1988, 54-94. p.; Gergely Jenő: Az 1950-es egyezmény és a szerzetesrendek fel-