Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

köztük.) Lelkiatyjuk: Makiári, volt piarista ezúttal nem volt olyan harcias, mint egy más alkalommal, amikor a harcos katolicizmust, a szűzmáriás harci felkészülés és ellenállás szükségét hangoztatta. A másik tábor fellángolását is emlegette. Érzelmeskedett, amikor a tanári lelkivezetői munka kivételes fontosságáról beszélt a lányoknak, akik nyilvánvalóan ilyen feladatra készülnek. S érzelmeskedően ellenségeskedett a beszéde végén, amikor ezt hajtogatta, ismételte: „Lassan nem marad más nekünk, csak a szívek lángja... Lassan nem marad egyebünk, mint az élő hit, a türelmes reménykedés, a krisztusi szeretet és jóság fénye... Lassan semmi más eszközünk nem lesz a győzelem kivívására, de ezzel biztosan győzünk." Azt hiszem: jelenleg Makiári tanúsít legnyíltabb ellenállást a budapesti papok közt. 4. A békepapok, „demokratikus plébánosok" szaporodásával nemcsak szabotálásuk, a nyílt átállás halogatása jár együtt, hanem bizonyos előnyök megszerzése, hasznosítása is. Ezt tapasztaltam a Baross utcai (a Horváth Mihály térrel szomszédos) templomban, ma a 9 órai diákmisén. A „diákszervezés eredménye" itt még nem olyan nagy méretű, mint a városmajori templomban, de az augusztus végi állapotokhoz képest meglepő a fejlődés. Az oldalbejárat mellett és az oldalbejárattal szemben lévő 2-2 gyóntatószékben a gyermekek egész raja gyónt. Az iskolás gyermekek nagy része csoportokban érkezett. (Ezek valahol találkoztak, összegyűltek.) A gyónókat és az érkezőket egy nagyobb fiú és 2 nagyobb lány irányította, intette rendre. A lánykák egy része a szentélyben lévő padokba ült be. Itt középen felügyelő „úrhölgyek" vagy kitüntetett szülők ültek. Mise után 5-6 úrhölgy beszélgetett, kedveskedett az iskolás gyemlékekkel. A helyzet egész képe azt mutatja, hogy inkább csak mi engedünk, mi adunk lehetőséget itt is a papoknak. Ők viszonzásra nem gondolnak, olyan viszonzásra sem, amilyenre bízvást vállalkozhatnának. Még egy példát említek jellemzésül. A „békepapok" akcióba lépése, illetve szabotálás kezdése óta jött ki a szegedi börtönből a szószéki reakciós uszításban jeleskedett N. N. káplán, aki [.. ,]-on volt hitoktató, majd [.. .]-n helyi lelkész. Ez a nőbolond, nőcsábász ember ilyen bűneit teszi jóvá püspöke előtt a reakciós hangoskodással. Szabadon bocsátása azzal a kikötéssel történt, hogy nem hagyhatja el Budapestet. Most tehát [...]-rajárki, s ott beszél a tanítónőknek ellenforradalmi ténykedéséről, börtönélményeiről és a jövőről. A kolléganők nyugodtan hallgatják, hiszen folyamatban van a „megbarátkozás" a katolikus papokkal, akik közt már elég sok a „békepap". (Orbán nevű [...]-i óvónő mondta ezt magyarázatul, amikor figyelmeztették, hogy nem kellene felcsapnia titkárnőnek N. N.-hez. Persze, mások is érvelnek Orbán óvónőhöz hasonlóan.)