Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

1992:LXIII. törvény rendelkezik az úgynevezett különleges adatok (a faji eredetre, a nemzeti, nemzetiségi és etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más meggyőződésre, az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre, a szexuális életre, valamint a büntetett előéletre vonatkozó személyes adatok) nyilvánosságra hozatalának lehetőségeiről is. Eszerint ilyen adat közzétételéhez az érintett írásos hozzájárulására van szükség, illetve azt törvénynek kell elrendelnie.

5 Ha ezeket a rendelkezéseket a legújabb korral foglalkozó történészeknek minden esetben ilyen módon kellene betartaniuk, aligha lehetne komoly történeti feltárásokat végezni a 20. század második felére vonatkozóan. Az adatvédelmi törvény megpróbálja feloldani ezt az ellentmondást, ezért rendelkezik az úgynevezett közérdekű adatok köréről is, azaz az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, a személyes adat fogalma alá nem tartozó adatokról is. A törvény szerint az érintett hozzájárulását megadottnak kell tekinteni az érintett közszereplése során keletkezett iratok tekintetében.

6 Szerényi Sándor jelentései az egyházügyi előadó közszereplése során keletkeztek, tehát ezek az iratok nyilvánosságra hozhatók. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy mi a helyzet László Istvánnal, aki talán nem közszereplő. Ezen a ponton van az adatvédelmi törvény legnehezebb értelmezési problémája. Ugyanis hol ér véget a közszereplő tevékenysége, és hol kezdődik a magánszemélyé? A nyugdíjas pedagógus László István nem közszereplő, de a fővárosi egyházügyi előadó megbízásából mégiscsak közfeladatot, sőt a Szerényi-féle jelentéseket olvasva nagyon is jelentős közfeladatot látott el. Az adatvédelmi törvény lehetőséget ad személyes adat nyilvánosságra hozatalára abban az esetben is, ha az a történelmi eseményekről folytatott kutatások eredményeinek bemutatásához szükséges.

7 A kötetben közölt jelentések éppen egy sokat vitatott történeti korszak újabb szempontú megközelítését teszik lehetővé. Az igazi problémát a jelentésekben előforduló több száz pedagógus, diák, pap és egyszerű budapesti neve jelenti, akik László és Szerényi jelentéseiben előfordulnak. Meggyőződésem, hogy mindenki felelőséggel tartozik tetteiért, legyen az illető a párt vagy az állam legmagasabb csúcsán tevékeny, akár egy iskolában tanár vagy egy templomban káplán. Szembe kell néznünk végre múltunkkal! Ha az egykori ügynököt, besúgót védi a törvény, és ezért valós múltja titokban marad, előfordulhat, hogy később emléktáblát kap és felmagasztosul. Nem sérül-e ezzel a társadalom igazságérzete? A kötet szerkesztésekor felvetődött, hogy a „kisemberek" nevei helyett fiktív neveket használjak. Véleményem szerint azonban a történésznek nem a valóságon alapuló történeteket kell elmesélnie, hanem a megtörtént történelmet feldolgoznia. A legújabb kor történetével foglalkozó szakember is eljárhat morálisan úgy, hogy senki igazságérzetét ne sértse. A forrásközlés szerkesztésénél végig ez a szempont vezetett, 5 Uo. II. fejezet 3. § (2) bekezdés a), b) és c) pont. 6 Uo. II. fejezet 3. § (4) bekezdés. 7 Uo. V. fejezet 32. § (3) bekezdés b) pont.