Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)
I. FEJEZET BEVEZETÉS
3. A FORRÁSKÖZLÉS SZEMPONTJAI A dokumentumokban előforduló helyesírási, nyelvhelyességi, egyeztetési és gépelési hibákat, elírásokat a mai magyar nyelvtan és központozás szabályai szerint kijavítottam. Igaz, hogy a jelentések szerzőinek helyesírási szokásai, tévedései is információkat (pl. figyelmetlenség, műveltségi szint stb.) hordozhatnak, de meggyőződésem, hogy az állandóan visszatérő hibák csak zavarnák az olvasót a megértésben. 1 A jelentések természetéből adódóan, gyakran a tulajdonneveket is hibásan írták, mivel László vagy elértette, vagy hangzás után írta le az idegen nevet, esetleg néhányat pontatlanul sikerült kiderítenie. Ezeket Szerényi többnyire kritikátlanul átvette, csak ritkán javította. Helytelen családnév esetén a lábjegyzetekben minden elírt név első előfordulásakorjeleztem a hibát, és közöltem a helyes alakot, a szövegben pedig javítottam a később is előforduló hibás nevet. A névmutatóba a helyes alak került be. A tévesen használt vagy régies kifejezésekre is csak az első alkalommal hívtam fel a figyelmet kritikai jegyzettel, a továbbiakban javítottam a hibát. Az értelmetlen mondatokat, különös szófordulatokat, az értelemzavaró hibákat változatlanul hagytam és [sic!] jelzéssel utaltam eredetiségére. Abban az esetben, ha egy szóból betü(k), igekötő, rag stb. hiányzik, kapcsos zárójel[ben] pótoltam a hiányt. A gyakran előforduló rövidítéseket (kat., gimn., et., ig., oszt. stb.) minden alkalommal feloldottam. László István általában pontokba szedte jelentését, de a sorrendet gyakran összekeverte. Néha pl. kétszer írt, máskor kihagyott egy sorszámot. Ezeket a nyilvánvaló elírásokat külön jelzés nélkül javítottam a helyes sorrendiségnek megfelelően. 1 Néhány példa László István leggyakoribb, többször előforduló hibáira: sokminden, június, július, minisztráns, épen, -képen, vájjon, hivek, ezúttal, páter, evangélium stb. A Szerényi-féle jelentések gépelésben maradtak meg, ezért az ezekben előforduló hibák inkább a gépírónőre, mintsem a fővárosi egyházügyi előadóra jellemzőek. Szerényi Sándor helyesírására abból a néhány szóból lehet következtetni, amiket László István jelentéseinek feldolgozása közben ceruzával a lapszélekre ír. Néhány „makacs" hibát elkövetett: pl. pedagógusok, prédikáció, búcsún stb.
