Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

ÍJ Az elért nagy eredmények mellett is komoly veszélyt jeleni és a győzelem teljes kiaknázását akadályozza az adminisztratív eszközök túlbecsülése, s az új helyzetben a klerikális reakció veszélyességének lebecsülése. A hittanra jelentkezők száma bizonyítja, hogy a klérus befolyása a tömegekre továbbra is igen számottevő. Ennek ellenére a Grősz-per hatása alatt még pártszervezeteinkben is a megnyugvás és passzivitás hangulata kerekedett felül. 2J A főveszély: illúziók az egyház őszinte »demokratizálódása« iránt, az »államhű« (most már a püspökök is ide számítják magukat) és »bekepapok« túlságosan szabadjára engedett vallási és papi-politikai tevékenysége. E jelenség veszélyességél az a lény bizonyítja, hogy az ismertebb békepapok körzetében az átlagnál nagyobb volt a valláslanításra jelentkezők száma. 3J Vannak jelei annak, hogy a megvert egyházi reakció megpróbálja rendezni sorait és kialakítani az új helyzetnek megfelelő taktikáját. Kezd kibontakozni az egyház kél fő jelszava: 1./»az egyház egységének megszilárdítása«, (az ellentétek megszüntetése az esküt tett főpapok és alsópapság között a meghatványozódott »hitbuzgalmi« tevékenység alapján, s újra a főpapok vezetése alatt). 2J »Erositeni a pasztorizációs munkat« (még a papi békemozgalomban is felüti fejét az az irányzat, hogy a »püspökök eskütételével munkánk poli likai részét elvégeztük, most teljes erővel a hitbuzgalmi munka fokozásáért«). [sic!] III. ÍJ Meg kell akadályoznunk az egyház »egységének« helyreállítását, a püspöki kar egészénél a politikai izolálódás enyhülését. Éreztetni kell a bizalmatlanságunkat a püspöki kar iránt. Továbbra is lámadni kell az egyházi reakciói, támaszkodva az új főpapokra, s a régiek egy részére. Ki kell emelnünk az alsópapságtól elválasztó jelenségekel, (kongruasikkasztás), igazságtalan fenyítések, demokratikus magatartás miatti áthelyezések stb.) A Kereszt és a Magyar Nemzet továbbra is tartsa fenn, sőt erősítse kritikai szerepét, bírálja a püspöki kar egyes tagjait magatartásuk miatt (bár ugyanakkor emelje ki a pozitív megnyilvánulásokat is.) Egész propagandánkban fokozni kell a külföldi klerikális reakció, elsősorban a Vatikán leleplezését, kimutatva imperialista kapcsolatait és háborús törekvéseit, erről az oldalról is fokozva a püspöki kar izolálását. 2./A papi békemozgalomnak sokkal határozottabb politikai, békevédelmi proful kell adni: élesíteni kell egyrészt az imperialista provokáció, másrészt az egyházi reakció elleni nyílt politikai kiállási. (Kereszt, papi gyűlések stb.) Ugyanakkor a papi békemozgalom általános tagtoborzás helyett elsősorban arra törekedjen, hogy a papság minél szélesebb rétegét tudja mozgalmi lag befolyásolni. A békemozgalom vonja uszályába a hivatalos egyházat és nem megfordítva. Használjuk fel azt a helyzeti előnyt, hogy a hivatalos egyház nem támadhatja, nem kritizálhatja nyíltan a békemozgalmat, de fordítva igen. Szilárdan meg kell tartani, sőt tekintélyes papokkal meg kell erősíteni a köz-