Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

IV. FEJEZET FÜGGELÉK

KODÁLY ZOLTÁN (1882-1967) zeneszerző, zenetudós, népzenekutató, zenepedagógus. Már 1905-től kezdődően rendszeres népdalgyűjtő utakat tett. Első önálló szerzői estjére 1910-ben került sor, műsoron az első vonósnégyessel. 1907-től zeneakadémiai tanár. 1923-ban komponálta a Psalmus Hungaricust, amivel világhírű lett. Az MTA (levelező 1943, rendes 1945) tagja. Több állami elismerésben is részesült. Fontosabb müvei: Magyar népdalok (Bartókkal együtt 1906); Székely fonó (daljáték 19241932); Háry János (daljáték 1926). KONKOLY ISTVÁN (1914-) a református teológián 1932-től tanult. KOROMPAI LAJOS (1912-1993) 1935-ben szentelték pappá. 1946-1953 között lelkész a külső-angyalföldi Rokolya utcai, majd a Szent Rita-templomban (1953-1954). 1954-1959 börtönbüntetését (?) tölti, majd Pilinyben lelkész. Érseki tanácsos. KÓSA KÁLMÁN (1888-?) kultuszminisztériumi osztályfőnök a 30-as évektől a 40-es évek elejéig, a közép- és népoktatási csoport vezetője. 1946-ban a Budapesti Népbíróság elítélte [BFL XXV. 1. a. 1863/1946]. 1951-ben a Grősz József ellen lefolytatott koncepciós perben, mint a Grősz-kormány kultuszminiszter-jelöltjét ismét elítélték [BFL XXV. 4. f. 001220/1951]. KÓSA PÁL (1908-1991) 1948-ban szerzett teológiai doktorátust Pécsen. Egész életében, negyven éven keresztül nyugdíjazásáig a rákoskeresztúri református gyülekezet segédlelkészc, majd lelkésze volt. Nyugdíjasként is elég aktívan részt vett a gyülekezet életében. KOSSÁ ISTVÁN (1904-1965) villamoskalauz, kommunista politikus. 1923 óta tagja a Szociáldemokrata Pártnak. 1942-ben egy büntető munkásszázaddal a frontra vitték (Önéletrajzi írása Dunától a Donig címmel jelent meg), ahol szovjet fogságba esett. Elvégezte a hadifoglyok antifasiszta iskoláját. Pártmegbízatással hazatért Magyarországra. 1945 után a Szakszervezeti Tanács főtitkára, 1948-tól ipari, majd pénzügyminiszter. 1950-ben az Országos Munkabér Bizottság, 1951-től az Állami Egyházügyi Hivatal elnökévé nevezték ki. 1952-ben kohóés gépipari, majd általános gépipari miniszter lett. 1953-1953-ben a Munkaerő-tartalékok Hivatalának elnöke, ezután az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. 1956 novemberétől 1957 májusáig a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány pénzügyminisztere, majd 1963-ig közlekedés- és postaügyi miniszter volt. 1945-től az MKP, illetve MDP KV és PB tagja volt. 1958-tól haláláig tagja volt az MSZMP KB-nak. KOSZTOLÁNYI ISTVÁN (1903-1977) a budapesti Központi Papnevelő Intézet „vicerektora", gazdasági igazgatója, a Római Katolikus Hittudományi Akadémia magántanára 1950-től. KOVÁCS SÁNDOR (1893-1972) kecskeméti apátplébános, 1944-től szombathelyi püspök. KOVÁCS VINCE (1886-1974) segédpüspök. 1910-ben szentelték pappá. 1940-ig vidéken lelkész, majd ettől az évtől zárai felszentelt püspök és Hanauer Árpád István (1869-1942) váci megyéspüspök segédpüspöke lett. 1942-től káptalani helynök. 1953-tól (Pétery váci püspök internálásától) 1959-ig általános püspöki helynök volt Vácon, 1959 és 1969 között váci apostoli kormányzó. KÖRMENDI BÉLA (1916-1968) 1940-ben szentelték pappá. Lelkész a Szent Szabina-kápolnában 1943-1950, közben hittanár 1946-1950. Kisegítő lelkészként működik a III. kerületi Vörösvári úti kápolnában, majd a XI. kerületi Karolina úti kápolnában, 1954-től az V. kerületi Szervita téri templomban. 1958-tól plébános-helyettes, majd 1960-tól plébános a Tabánban. KÖRMENDI ISTVÁN (1916-1969) 1939-ben szentelték pappá. Kisegítő lelkész a XIII. kerületi Rokolya utcai lelkészségen, majd a józsefvárosi plébániatemplomban. KÖRTVÉLYESSY FERENC (1905-1968) 1928-ban szentelték pappá Erdélyben. Működési helyei Nagybánya, Szatmár, Kolozsvár. 1948-1968 között a budapesti IX. kerületi Bokréta utcai kápolna lelkésze. KULTSÁR ISTVÁN Hóman Bálint minisztersége idején osztályfőnök a Kultuszminisztériumban. A 30-as évek végétől az értelmiségi munkanélküliség kormánybiztosa. KUNSZERY GYULA (1906-1973) költő, újságíró, irodalomtörténész. Az egyetem elvégzése után magyar-német szakos tanár. Költeményei, novellái az 1920-as évek közepétől jelentek meg az Életben, Képes Krónikában, tanulmányai a Katholikus Szemlében, a Jelenkorban. Az 1930-as években a Nyugat és az Új idők