Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

III. FEJEZET SZERÉNYI SÁNDOR 1953. ÉVI HAVIJELENTÉSEI

volt. Nagyon számon tartják, ki milyen pap. Tehát Szabó bérmált és a gyerekgondozó prédikált, ő adott útravalót a gyermekeknek.) Ez alkalommal június 14-én Raáb a következőket mondotta: „A megbérmált fiúcska egyszerre férfivé lett, ugyanilyen változás állt be a kislányoknál, A megbérmáltnak már nem lehet csak saját üdvözülésére gondolni. Hanem másokat is hívő, példaadó lelkületű katolikussá kell tenni. Harcot kell folytatnia Krisztus igazságainak terjesztéséért, nem puskával, hanem a szeretet, a meggyőződés, a hit szavával." Majd kihangsúlyozta, hogy „ahol csökken a hit, ha a gyereknél, akkor a szülő, ha a szülőnél, akkor a gyerek adjon példát, ösztönzést a hitnek. Ha a szülők közömbösek, akkor a bérmált vegye rá őket, hogy gyónásra, áldozásra vele együtt menjenek. Gyönyörű az, amikor együtt áldozik a család." A klérus ma különösen ezeket az alkalmakat fokozottabb mértékben igyekszik a hitmélyítésre kihasználni a maga javára. Hogy milyen a klérus templomi vallásnevelésének számszerű aránya a különböző formákban: elsőáldozás, bérmálás, ministránsbrigádok, diákmisék és bibliaórák, melyek külön figyelmet érdemelnek, ezzel kapcsolatban a hittanbeíratásra vonatkozó jelentésemben részletes statisztikát mellékeltem. Ide csupán globális arányszámot vettem: 1953-ban iskolai hittanbeíratás összesen 665 fő, ezzel szemben a különböző vallási formákban 37 202 főt vontak be hitoktatásba. Ez komoly figyelmet érdemel. Megjegyzés

: A fenti tények és a hittanbeíratások módszereivel kapcsolatos tapasztalatok azt mutatják, hogy a KM. [sic!]

77 által a hittanbeíratáshoz szükséges előírások hibásak és gyakran rossz hangulatot keltettek. A szülőnek magával kell hozni a gyereket, ezenkívül a férj igazoló aláírása volt szükséges, ráadásul, ha mereven alkalmazták, sok bosszantásnak lett a forrása, amely ellenszenvet szított a vallásos szülőkben. Meggondolás tárgyát képezi, hogy a jövőben célravezető-e ilyen és egyáltalán alkalmas-e az ilyen előírások alkalmazása, mely egyrészt lerontja, másrészt csaknem negligálja a felvilágosító munkát és annak hatását. Az elvonó foglalkozások eredménye és fogyatékosságai: A kerületek iskolái általában, az egyházi rendezvények idején csaknem rendszeresen szerveznek elvonó foglalkozásokat. Számos helyen igen vonzóak az „Úttörőházak" rendezvényei. Ezenkívül kirándulások, sport- és kultúrmegmozdulások szervezésével (kerületenként 500-2000-ig) vonják ki a gyerekeket a klérus befolyása alól. Azonban még mindig jelentős hiányossága ezeknek az elvonó foglalkozásoknak, hogy számszerűséget eredményez csupán és nem elsősorban a vallásos befolyás alatt álló gyerekekre összpontosul. Ez főleg azért van, mert a kerületi tanácsok oktatási Lásd IL fejezet 34. számú dokumentum. Itt a Népművelési Minisztérium helyett talán Kultuszminisztérium lehet.